Csak nekem olyan nap ez, mint a többi?

Nekem minden nap olyan, mint a többi, a szülinapom, karácsony, újév... Jó, valamiben picit más, de az nüansznyi.

A rokonok születésnapját nemis tudom, elég rossz a memóriám e téren. Úgysem ajándékozom soha (nem vagyok benne jó, minek agyalni és elrontani, anyámmal elég sokat tapasztaltuk, milyen az), csak ha van valami épkézláb ötletem. Az én világomben ezzel nincs probléma, nem adott napon kell szeretni a másikat....

Néha azért nem árt tudtára is adni szeretteinknek.

Persze, nem csak egy napon. De ezen az egyen bizony nagyon tud fájni, ha nem érezzük.

Nincs Veled baj, ha nem érzed!!! Ahogy az ember öregszik, egyre érzékenyebb, egyre jobban várja, hogy kimutassák neki, hogy szeretik. Öregszünk, hülyülünk, csúnyulunk. Idegeink már csak egy cérnaszálon lógnak, kiborít a munkahely, a számlák, és utáljuk a tükröt, a lépcsőt,és még annyi mindent. Szívünk megtelik hálával, szeretettel, ha anyák napján kapunk a gyerekünktől egy szál virágot, még akkor is, ha az csak egy kókadt orgona.

Nem az értéken van a lényeg.

Ahogy a kamaszok (vagy mittudom én hogy hívják most őket) elégedetlenek magukkal, és jól esik egy jó szó, egy dícséret,úgy jól esik a lestrapált anyáknak is.

Vigyél neki egy szál virágot, egy csokit, és nézz a szemébe. Ő nem fog látni Téged, mert bepárásodik a szeme, szíve tele lesz hálával, és szebbnek látja a reggeleket, jobbnak a főnökét,szebbnek a reggeleket.

Olyan kevés kell, hogy örömöt szerezzünk a másiknak.

Örülni fog neki!!! :) Aztán öleld át. Vagy közben...:)

Mindegy, milyen a vers. Neki az lesz a legszebb.