Dobos Krisztina-anyák napi köszöntő című versét letudná írni valaki ide, mert sehol sem találom?

Anyaszobrocska

A világ végén ülsz

valami karosszékben.

Kezedben grafit kötőtű

és fényfonál.

Amennyit kötsz

annyit fejtesz.

Még ejtőzés közben is

egy minta jár eszedben.

Amikor elkészült

egy-két jobb ujjas,

sál vagy kesztyű,

mindegy mi,

letudva.

Igyekszel ne üssön el,

se'vissza,

szegély színétől a forma,

Esetleg kifordítva is

legyen hordható.

Valami veszik, változik.

A lényeg tenálad marad.

Öledben nagy vörös

motring a Nap.

Estig elég, - ha elég-

a nyers anyag.

Erre gondoltál, vagy van tőle egy másik anyás vers is?

Nem hiszem, hogy 9 év után a kérdezőnek már hasznára lesz, de hátha valaki még betér ide remélve a válasz megtalálását:

Lefotózva a drive-ra feltöltöttem.

A forrás az "Évnyitótól Évzáróig" című könyv.

[link]