Ha gőzötök nincs mit vegyetek ajándékba szeretteiteknek, szerintetek idegenek meg fogják tudni mondani minek fognak örülni a TI hozzátok "közel álló" személyek?

a fenti kérdésedre annyit írnék,hogy: már én is írtam ki hasonló kérdést. de nem feltétlen azért mert nem ismerem pl. a lányom,-hanem már egy csomó ötletet adtam másnak,hogy minek örülne,viszont én meg már nem tudom mit adhatnék és szerettem volna még más ötleteket hallani olvasni-amiről megfelejtkeztem de jó pofa..

ugyanez a szüleimnél.igyekeszem olyanokat adni/venni amiknek örülnek,-de azévek során miden jó dolgott kilőttem.és írhat bárki olyat amire azt mondom:hogy hű ez milyen ötletes..!

Lehet kicsit túl szigorúan veszed ezt..

Hát most aki kiírt egy kérdést hogy a nőgyógyász semmit nem látott a hatodik héten ...és hogy most akkor terhes-e..

az a nem semmi!!! Egyéb kategória..

Ezért miért kéne szégyenkeznie?? Ha nem érdekelné ki sem írná a kérdést nem?

Azért ilyen esetekben is vannak azért kivételek. Pl. aki gyereknek kérdez ajándékot, az nem azért kérdezi, mert ötlete sincs általában, hanem azért, mert telített a piac gyerekcuccokkal, és lehet, hogy más tud vmi olyanról, amiről ő nem, vagy esetleg olcsóbb.

De azoktól a kérdésektől, hogy "mit vegyek a pasimnak? szőke hajú és kék szemű", én is a falnak tudnék menni. És ha vki megjegyzi, hogy még ha akarnánk is segíteni, ennyiből nem tudunk, hozzáteszi, hogy "ja és szokott focit nézni". Nyilván mi ennyiből majd kitaláljuk a tuti ajándékot, ha ő sem tudja, pedig ő áll napi szintű kapcsolatban vele.

Amúgy amit arról írtál, hogy mennyire nem ismerik egymást az emberek, a szeretteiket... én egy az egyben ezt érzem. Játssza az agyát sok ember, hogy mennyire imádja a családját... de ez addig van, amíg pózolni kell mások előtt. Otthon meg senki nem figyel oda a másikra, mert nem is akarnak. Ezt amúgy otthon is láttam. Még úgy is, hogy direkt szóba hoztam dolgokat, beszéltem arról, mit szeretek, a szüleim kb. 5 év lemaradásban voltak. De olyan is megesett, hogy 4x elmondtam nekik, hogy döglődik a fényképezőm, és lecserélném... és aztán megkérdezték, x Ft értékben mit kérek karácsonyra, mondtam, hogy új fényképezőt, erre: "a régi miért nem jó?". Ja amúgy most is ez van, 3 éve megkérték a kezem, erre apám még mindig csodálkozik rajta (nem demens). De egymással szemben is ez megy... 30 éve házasok, de anyám azt sem tudja, milyen csokit szeret apám. És ezen röhög is, és nem tartja furának. (mondjuk legalább nálunk divat volt az ajándékok megbeszélése... jobb is, mert tinikoromban 1x direkt nem szóltam semmit, mert kíváncsi voltam, anyám mit vesz magától... az a karácsony volt, amikor a legjobban kiderült, mennyire nem ismer... egy ajándék sem volt az ízlésem. Utána felnőttkoromban jött el egy másik ilyen alkalom. Előtte párom születésnapja volt, kérdezték, mit szólna autónyeremény-betétkönyvhöz. Mondtam, hogy sztem tök fölösleges, alig van esély a nyerésre, nem is vezet egyikünk sem, válasszanak mást. Erre nemcsak páromnak, hanem aztán nekem is azt adtak, mert "hát nem volt más ötletünk". Akkor inkább adták volna oda a pénzt, mert mindkettőt beváltottuk, és akkor legalább megspóroltuk volna az utat a bankba).

Sztem az a normális, hogy próbáljuk megismerni a másikat, odafigyelünk arra, mit mond... érdekes módon nekem mindig van 2-3 ajándékötletem már októberre.