Egyedül élő, pártalanok, akinek sosem volt párja, hogy fogadja a valentin napot?

Párban élek már 10 éve, de hányok a Valentin naptól.

Kb 17 évesen izgatott utoljára...

Egy pár nem attól szereti egymást, mert egy kinevezett napon KÖTELEZŐEN ajándékoz. Mi akkor lepjük meg egymást, amikor tudjuk, hogy örömet okpzunk vele a másiknak. Legyen ez február, vagy június. Szerintem ahhoz nem kellene alkalom, hogy az ember kimutassa a szerelmét.

Szóval én felnőttként csak mosolygok, és magamban gondolom: Nem baj, majd kinövöd...

Annyira szánalmasnak tartom az ilyen "nem csak 1 napon szeretjük egymást" blablabla szövegeket.

Persze, hogy nemcsak 1 napon, de attól függetlenül én minden apró alkalomnak örülök, amikor meglephetem azt, akit szeretek.

A szerelem van annyira fontos érzés, hogy saját ünnepe legyen.

Szerintem.

Amikor nem volt párom, akkor egyszerűen nem érdekelt a valentin nap. A fenti logikát követve: ha szingli vagyok, akkor nem csak ezen az egy napon nincs pasim, miért épp aznap kéne bedepressziózni?

Kedves Kérdező !

Nem tudom te hány éves vagy, de az én gyerekkoromban még nem volt "Valentin nap", viszont alapvetően tiszteltük a lányokat, nőket, néniket.

Szerintem gondold át JÓL, hogy téged mi és miért zavar.

Ez egy mesterkélt ünnep amin megintcsak a kereskedelem húzza a hasznot. Te meg emiatt érzed magad rosszul ?

Gondolkozz el azon, hogy mit is csinálsz magaddal ! Mások elvárásai alapján, a kereskedelem által favorizált mesterséges ünnepnapnak akarván megfelelni -bántod saját magad, hogy egyedül vagy ?

Inkább merengj el miért van ez most így.

Az egyedüllét, (rosszabb esetben a magány) sok mindent megtanít az embernek. Ezen nem keseregni kell hanem észrevenni és hálásan megköszönni a lehetőséget az Életnek.

"A szerelem van annyira fontos érzés, hogy saját ünnepe legyen"

Az én ünnepem a szerelmemmel az évfordulónk. Nem egy idegen által választott nap.