Kínos olyanoknak ajándékot venni akik nekem nem fognak?

Akkor nem veszek semmit, csak akkor meg Anyám fog hisztizni. Mert szerinte ha nem is fogadják el, nekem illik nyitnom és különbül kell viselkednem akkor is! Meg kell mutatnom hogy vagyok valaki.

Amúgy nem pökhendiek, igazuk van azért. Nekem is megvolt minden lehetőségem, de Apánk bántalmazása miatt én kikészültem lelkileg és orvosi kezelés alatt álltam sok évig (18-24 éves korom között nem is dolgoztam!). Tanulni nem tudtam a gyógyszerek miatt, több évem úgy telt mintha álmodnék. Aztán jött a meló az építkezéseken. Közben a bátyám egyetemet végzett, magas poziciót ért el egy marketing cégnél, családja lett, háza, autója.

“Elég hihetetlenül hangzik”

Nem szóltak amikor születtek. Nem voltam hivatalos látogatóba se (nem jártam soha a házukban, azt se tudom hol van). Nem voltam meghívva a születésnapokra sem! Karácsonykor találkoztam velük háromszor eddig, a többi alkalommal szolgálatban voltam a munkahelyemen (a főnököm cége hó eltakarítást is csinál és mi is be vagyunk osztva néha akinek nincs családja. Nem kötelező de elvárt). A nagyobbik 6 éves, a kicsi 4.

Gabi bácsinak mondanak előttük, de nem lettem bemutatva rendesen meg hogy ki vagyok nekik. Félnek is tőlem egy kicsit, mert idegen vagyok. A felesége öccsét Laci keresztapunak hívják (nem vallásosak de nálunk a szülők testvéreit keresztapunak/keresztanyunak szoktuk hívni). Innen is tudom, hogy mivel bácsi vagyok, így kvázi idegenként vagyok kezelve.