Miért fordultak meg a színek a biológiában?

Azért ezt így nem mondanám, az ember hímje is tele van másodlagos nemi jegyekkel, mint a testméret, a szakáll, a mély hang (plusz az elvben elsődleges péniszméret, ami a gorilla hatcentiséhez képest nyer értelmet). És ha megnézed a legközelebbi rokonainakat, van ahol jelentős a nemi diverzitás (gorilla, orangután), másoknál eléggé gyenge (csimpánz, gibbon). Ehhez képest az ember esete valahol félúton van.

(és a smink kulturális dolog, a 17-18. században teljesen normális volt, hogy a férfiak is sminkelték magukat vagy Andrássy Gyula fodrásza is eléggé sokat használta a sütővasat)

Alapvetően az állatvilágban a hímek célja, hogy továbbörökítség a génjeiket. Ezért minden eszközzel felhívják magukra a nőstények figyelmét, hogy legyen kivel véghezvinniük ezt.

Az emberi civilizációban viszont az ösztönök helyett a társadalmi szabályok váltak fontossá. Amellett, hogy bizonyos mértékben az előbbi is jelen van, itt a nő számára fontos, hogy legyen egy tartós partnere. Ennek érdekében a nő próbálja felhívni magára a férfiak figyelmét, hogy az őt válassza társául.

Szerintem is az a helyzet, hogy az ember esetén a két nem esetleges eltérő "optikai tuning" kényszere nem genetikai ösztön, hanem tanult társadalmi jellemző. Ennek megfelelően koronként változik is.

Az állatvilágban elég ritka, ahol a párosodáshoz a nőstényeknek kéne külső révén vagy fizikálisan megküzdeni a hímek megszerzéséért.

[link]

Nekem a szelfi kamerám sminkel.

Nem is használom, mert csal. :)

A szexuális dimorfizmus kérdése számomra egy kicsit mindig olyan "relativisztikus" volt, hiszen természetesen csak emberi nézőpontból vizsgálhatjuk a kérdést. Az a nézet, miszerint a hímek a színesebbek, feltűnőbbek szerintem leginkább bizonyos madarak és emlősök miatt alakult ki. De a "szabályt" inkább úgy fogalmaznám meg, hogy az a fél a látványosabb, amelyiken van az erős szexuális szelekció. Tehát amelyik feladata a "hódítás". És ez ugyebár a hímek feladata szokott lenni. De létezik "kivétel" is. Például a nemespapagáj (Eclectus roratus) esetén a tojó sokkal látványosabb színezetű:

[link]

(a jobb oldali a tojó)

Ez összhangban van a párválasztással is, mivel a tojó sokkal inkább domináns (egymással szemben is lehetnek agresszívek és a hím felett is dominánsak). (Érdekesség, hogy akkora a dimorfizmus, hogy a kutatók sokáig azt hitték, hogy két külön fajról van szó). Funfact: a tojó színes tollazata nem a figyelemfelkeltésre való, hanem arra, hogy elrejtse a madarat az árnyékos fészekben:

[link]

Na de lássuk a nőket. Az tény, hogy nálunk más kicsit a helyzet, mint a többi emberszabásúnál. Számos főemlős nőstényének a genitáliái elég látványosan megduzzadnak párzási időszakban:

[link]

[link]

Ez a nőknél nem lehetséges, hiszen a felegyenesedés miatt a genitáliák "elbújtak", lényegében nem láthatóak járás közben, ezért kellett más megoldást találni a szexuális figyelemfelkeltésre. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a többi főemlős nőstényeivel ellentétben a nők nem évente egyszer, hanem havonta készen állnak a megtermékenyítésre. A mellékelt "viselet" pedig nem lenne valami praktikus... Szóval a "választott" jelzés elsősorban az emlők és az ajkak lettek. Nagyon sajátos (azt is mondhatnám, hogy egyedi), hogy ez a két szerv lett a szexualitás jelzője. Ezek szembetűnőek (szó szerint) és van közük a reprodukcióhoz is (utódgondozás). Egyébként nagyon fontos a kerek fenék is, ami pedig hátulról ad jelzést. Ez is elég egyedi, a többieknél nincs jelentős zsírlerakódás a fenéknél. A többi valóban kulturális ráadás. Érdekes, hogy -legalábbis a mi kultúránkban- egyszerre övezi takarás és kiemelés is. Az ajkakat rúzzsal emelik ki a nők, a melleket pedig inkább eltakarják,ugyanakkor ki is emelik (elvileg a magassarkú kiemeli a melleket, nem tudom...). Az nem igaz, hogy a férfiakon ne lennének megfigyelhetők az erősen eltérő másodlagos nemi jellegek, de ezt már leírták.