Ha a Nemzetközi űrállomás személyzete megfertőződne egy földönkívüli kórokozóval, akkor visszeengednék őket valaha a földre kezelésre vagy hagynák őket meghalni az űrben?

Na de mi van akkor, ha nem vennék észre, hiszen mint az köztudott, a pestisnél is negyven nap a lappangási idő?

Aztán egyszer szó volt az exobolygók kolonizálásáról és én felvetettem azt, hogy nem csak a nagy távolságok teszik lehetetlenné, hanem az idegen életformák esetleges jelenléte is beláthatatlan veszélyt jelentenek.

A Föld légkörének kialakulásához kellett a már megjelent élet, így az lehetséges, hogy máshol is szükséges, de akkor meg már életveszélyes odamennünk, hiszen nem valószínű, hogy az az életforma DNS alapú, így idegenszerűsége katasztrófát okozna a számunkra, mert nyilván behurcolódna a mi bolygónkra is, ha kapcsolattartásra mód és lehetőség lenne.

Ha meg nincs légkör, akkor elég nehézkes lenne rajta megtelepedni, bár természetesen nem lehetetlen talán, csak egyenlőre tűnik annak.

(A pestisnek a lappangási ideje nem 40 nap, hanem maximum egy hét, de jellemzően 3-5 nap. Csak a pontosság kedvéért)

De értem mire gondolsz. A malária (amit nem vírus, nem baktérium, hanem sejtparazita okoz) is képes rettentő hosszú ideig, hónapokig meglapulni egy másjsejtben, aztán váratlanul valaminek a hatására aktivizálódni, és átkerülni a véráramba, hogy ott aztán vörösvértestekbe költözzön be.

Azzal viszont nem értek egyet hogy idegen élővilág=potenciális fertőzésveszély.

A vítrusok, patogén baktériumok, sejtparaziták, élősködő férgek, parazita gombák mind mind nagyon hosszú koevolúciós múltra tekinthetnek vissza gazdaszervezeteikkel együtt.

Egy rettentően hosszú történet ez, ami alatt mindkét fél sornyi praktikát fejlesztett ki vagy a legtökéletesebb parazitizmusra, vagy a leghatékonyabb immunitásra.

A paraziták egész életmódja, biokémiája, igényelt optimális környezete gazdaszervezeteikhez idomult.

Ebből adódik az is, hogy ami az embernél halálos, az egy szarvasmarhának csak némi izomgyengeséggel járó fertőzés, vagy éppen fordítva.

Ritka az amikor állatról átmutálódik (jellemzően vírusok képesek erre, lásd HIV) az emberben való szaporodásra.

De természetesen több ezer éves együttélés mellett ez már a biztosan megtörténik kategória, pusztán a hatalmas egyedszám, és időbeli kiterjedtség okán (kicsi az esélye egy lottó ötösnek, de ha ezer évig napi több ezer szelvénnyel játszanék akkor már nem lenne meglepő egy találat).

A legveszélyesebb betegségek is jellemzően haszonállatainkról kerültek át ránk, amikhez aztán alkalmazkodtunk (a lepra ellen pl az európai populáció jó része eleve immunis, mert nyilvánvalóan csak azok tudtak szaporodni az évezredek során, akik nem haltak bele, nem váltak nemzőképtelenné. Szelekció, és adaptáció).

Szóval ha összefutnánk egy merőben eltérő biokémiájú ökoszisztémával, akkor nem száz százalék hogy az veszélyes találkozás volna. Mindenesetre én is kötelezném a hazmat ruha viselését az első alkalomkor, mert nem a könnyelműsködés miatt kéne köckázatot vállalni.

Ha nem is fertőző ágensről van szó, akkor is jó kérdés, hogy mit szabadna hazahozni egy idegen ökoszisztémából, és mit nem. Pl növényeket (márha az ottani élőlények közül bármit nevezhetünk annak)?

Gondoljunk bele, hogy a saját bolygónkon is mennyire felforgatja néhány idegenhonos növény behurcolása egy-egy terület élővilágát.

Az akácot kb lehetetlen lenne kiírtani a természetközeli területeinkről, teljesen leuralt bizonyos területeket.

A selyemkóró ugyanez, lehetetlen kiírtani. Szapora, elveszi a napfényt és a tápanyagokat minden más lágyszárú elől, és a két méter mélyre lenyúló gumóját az Isten se rángatja ki, főleg ha egy több négyzetkilométeres területet borított el.

Vagy pl a pár évtizede megjelent krumplibogár. Esélytelen a harc, max szinten tartani lehet, lokálisan kiszorítani.

Pedig ezek nem más bolygóról jött élőlények, csak pár tízezer kilométerről max.

Na ha ezt látta valaki, akkor ne ebből induljon ki.

[link]

Meg az Alien sagából sem kéne.

Egyébként ahhoz, hogy ne hozzák vissza a jónépet, tényleg ilyen szintű balhé kéne.