Hogyha a földön világosság van a nap miatt akkor az űrben miert van sötétség?

Te csak azt a fotont látod, ami a szemedbe eljut, vagy közvetlen a napból(esetleg másik csillagból), vagy valamiről visszaverődve, ez a látás alapja.

Ha az űr alatt a naprendszert érted, akkor ott nincs sötétség, bár nyilván minél távolabb megyünk a naptól, annál kevesebb foton jut egy m^2-re, ergo annál "sötétebb" van, ha pedig a naprendszerektől távoli űrt vesszük, akkor ott kb annyi fény van, mint a földön újhold idején, este, minden civilizációtól távol, azaz csak a távoli csillagok minimális fénye "világit".

Azért látod sötétnek az űr egy részét, mert egy csillag fénye sem jut el hozzánk arról az űrszeletről(ill. semmilyen tárgy nincs ott, ami visszaverje a nap fényét a föld irányába), vagy csak nem a látható spektrumba esik a beérkező fény.

Érdekesek a pontozások, pedig mint 1-es is írta a légkör az oka, az égboltot is azért látjuk kéknek és a felhőket fehérnek, mert a Napnak van mit megvilágítania. Mert van légkör ami kaphat fényt. Összehasonlításként a Hold fotókon ezért sötét az égbolt, mert nincs számottevő légköre és bizony az űrben is ez a fő ok, hogy nagyjából légüres. Az másodlagos, hogy honnan nézzük, a Földről vagy az űrből, de a megvilágított légkör az amit láthatóvá válik.

Az ég kékje a Nap fényének légköri szóródásából keletkezik. Mert hát mi másból, és ahogy a Föld légköre is gázokból áll, ugyanúgy a jól látható csillagközi gázfelhők is gázokból, a környező csillagok jól meg is világítják. Gondolom mindenki látott már ilyen ködöket, de itt van:

[link]

A vákuum is félig jó magyarázat, de inkább a megvilágítható légkör hiányára helyezném a hangsúlyt, persze a kettő összefügg, attól függ honnan nézzük. Benne van még az is, hogy nem jut el hozzánk a távoli csillagok fénye akadálytalanul, a csillagköri por elnyeli út közben, még ha nagyon kis mennyiség miatt csak nagyon kis adagokban is, de millió fényévek távolságában ez a kis mennyiség felhalmozódik, és képes elnyelni a fényt fokozatosan.

A fény sűrűsége is belejátszik és a nagy távolságokon egyre ritkul a sugárirányban szétszóródott fény. Mint a kerék küllői egyre nagyobb távolságokban ritkulnak, így a csillagok fénye is ritkul mint fénysűrűség. Egy gyertya is közelről egész jól megvilágít egy újságot, de távolról csökken a ráeső fény az egy pontból való szóródás miatt.

Ha a Naprendszer környezetében egy átlagos csillagközi gáz lenne, akkor szép színes lenne az éjszakai égbolt is. Az biztos szép lenne :)

Az Olbers-paradoxon is mondjuk érdekes, arra közben már van magyarázat, és az csak azért paradoxon, mert kihagytak belőle minden egyéb tényezőt.

Nem az űrben van sötét hanem a koponyádon belül..

Azaz az olyan helyen ahova a fénysugarak nem tudnak behatolni. Jó példa erre a Hubble űrtávcső. Bármerre néz be tud fogni fotonokat..

Hát megnézném, menni ideig bírnád az űrben, abban a nagy sötétségben a közvetlen napfényt.

Ott úgy süt a nap, hogy tojást süthetsz vele 2 perc alatt. Az ISS felszíne is 100 fok fülé forrósodik.

Hogy amúgy körbenézve fekete az ég, mert rajtad kívül nincs miről visszaverődjön? Na és, volna így is elég okod hunyorogni.

Persze földárnyékban q hideg van és q sötét.