A placebót hogyan tudja megmagyarázni a tudomány?

Egyértelmű, minden kérdést lefedő válasz nincs, de kutatják, vizsgálják, és vannak részeredmények.

[link]

[link]

[link]

[link]

A fizikai tünetek, a betegségre adott testi válaszok érzékelése egy igen nagy része pszichoszomatikus eredetű.

Azaz az agy szubjektív módon dolgozza fel a fájdalmat, és számos tünetet, rosszullét stb... pusztán a szorongás képes egy szívroham érzését kelteni egy pánikroham formájában! Izzadás, hányás, mellkasi nyomás stb...

Ebből kiindulva, ha a psziché modulálható, akkor a testi tünetek egy része is, magával a tudattal. Ez jóréazt a vegetatív idegrendszeren és pl az endogén fájdalomcsillapításon, de számtalan felsőbb idegi vezérlésen múlik. Az immunrendszer is nagyon szorosan össze van kötve a felsőbb központokkal. Persze átvitt, hormonális és átkapcsolási utakon.

Ezért közvetlen nem tudod szabályozni a prefrontális kérgeddel a fehérvérsejtjeid számát, viszont a "tudatalattiért" felelős részek és alsóbb vezérlési szintek tudnak rá hatnin.

Ezért lehetséges pl az a jelenség, ha meglátsz egy beteg embert, akkor megemelkedik egy előzetes immunreakció, még a fehérvérsejtek száma is megnő, pusztán elővigyázatosságból egy köhögő ember láttán.

Tehát sokkal komolyabb összeköttetések vannak itt a háttérben, mint elsőre gondolnánk. Viszont evolúciós szinten ezek autonóm rendszerek, nincs rábízva a tudatos kortikális részünkre a vezérlése. Viszont látható, hogy a tudatalatti, főleg nagyon erős és akár ősi, emócionális résszel kiváltható a válasz. Pl a félelem, pánikroham, szívroham tünetei. Állatkísérletben nehéz vizsgálni, de ott is vannak ilyen jelenségek.

Alapszinten ezek is jó összefoglalók tudnak lenni:

[link]

[link]

(Mondjuk nem vagyok biológus, csak a fizikacikkek alapján extrapolálok.)

Az a baj, hogy állati nehéz ezt pontosan vizsgálni.

Főleg azért, mert a hatás is esetleges, az erőssége is egyénenként, alkalmanként lehet nagyon eltérő is. Olyan erős hatása is lehet, plusz-mínusz irányba, hogy még a hatásos gyógyszerek teszteredményeit is meghamisítja.

Nem áll fenn a tudományos vizsgálatok egyik alapvető feltétele, mégpedig az, hogy a kísérleti eredmények azonos eredménnyel biztonsággal megismételhetőek legyenek.

Nagyon nagy tesztlétszámnál a statisztika mutat valamit, de még ezt is öszekócolhatja a tesztelés módja, például, hogy a gyógyszer (vagy placébó) bevitel milyen körülmények közt történik, attól mennyire bízik meg benne a tesztszemély. A tesztcsoport gyógyszerekkel szembeni szkepticizmusa még a valódi gyógyszerek hatását is taccsra vághatja, nem hogy a placébót.

És igen, az is nagy baj, hogy a pontos hatásmechanizmust egyrészt nem ismerjük, másrészt az a kémiai gyógyászat és a pszichológia összemosódott határán úszik.

Nem magyarázza, használja. Mégpedig bizonyos szerek emberre való hatásosságának vizsgálatára.

A dolog azon alapul, hogy a biokémiai folyamatokat nemcsak bizonyos kémiai anyagok (gyógyszerek), hanem az agy maga is befolyásolja. Mivel minden ember (biokémiailag is) más, ezért az eredő hatásmechanizmusban az egyes összetevők aránya is eltérő. De ez nem baj, mert mert a placebonak az a szerepe, hogy a gyógyszer hatásosságát mutassa meg.

Ha például egy probléma kezelése során a placebo és a szer hatása 95%-ban hasonló, akkor a szer hatástalan (a z eredmény véletlenszerű). Ha viszont csak 5%-ban hasonló (azaz a többiben csak a szer esetén van eredmény), akkor a szer hatásos, érdemes bevezetni. Tökéletes szer nem létezik, ezért lehet mondani egy jól meghatározott valószínűséget az egyezésre, amikor a szert kiválónak tekintjük, és egy másik számot, mikor még orvosilag használni érdemes.

#5:

Sajnos ez a válasz éppen a kérdés lényegéről nem beszél, mégpedig a placébó mellett fellépő, véletlent kizáró mértékű gyógíító hatásról, illetve a negatív placébó hatásról, amikor tesztelten hatásos gyógyszer hatását rontja le a beteg szkeptikus hozzáállása a kezeléssel szemben.

Ha a placébó tényleg csupán a teljesen random ritka spontán gyógyulások arányában hatna, nem merült volna fel a kérdés.

Lehet. Csak éppen, ahogy írtam, az eredmény esetlegessége nem ad elég garanciát a hatásosságra.

A gyógyszeres kezelés hatásának pszichikai erősítése a placébó-hatás révén viszont mindenképpen egy támogatásra érdemes irány, ennek kéne a megfelelő módszerét kifejleszteni.

Wadmalac, csak a kérdés lényegéről beszéltem.

A placebo nem a random gyógyulások arányában hat, hanem azon az alapon, hogy aki hisz a gyógyulásában, és betegsége, személyiségének kémiája ennek megfelelő, az éppen ezért gyógyul meg. Éppen ezért vizsgálják az arányt. Nem minden beteg gyógyul meg egy gyógyszertől. Erről vannak adatok, tehát tudnak mondani egy valószínűségi százalékot. És vannak betegek, akik gyógyszer nélkül is meggyógyulnak, erről is van tapasztalati valószínűségi adat. Ha a placebot kapott betegek nem e két adat körüli arányban, hanem valahol a kettő között gyógyulnak, akkor az placebohatás, azaz attól gyógyult, hogy azt hitte, gyógyulnia kell. A negatív hatásban igazad van, és ez ugyanúgy a placebo következtében kialakuló személyi gondolkodásmód következtében beálló változás.

Az azonban nem igaz, hogy ezt konkrét személyekre lehetne alkalmazni, ha lehetne, akkor ne m kéne se placebo, se semmi, mindenkire képesek lennénk egyénre szabott gyógymódot alkalmazni minden betegségre nézve.

#7-hez. Igen kérdező, ilyen tudományág van, ez a pszichológia e témakörrel foglalkozó ága. Elég messzire eljutott a semmihez (vagy téveszmékhez) képest, de hogy személyre szabott, direkt összefüggést mondhasson (ez a biztos gyógyulás feltétele), attól még rendkívül távol vagyunk.

"Az azonban nem igaz, hogy ezt konkrét személyekre lehetne alkalmazni"

Nem tudom, mit értettél félre, én sehol nem írtam ilyet.

Éppen azt írtam, hogy a hatásosság nem csak hogy személyenként, de még körülményektől függően is olyan ordenáré szórást ad, hogy nem lehet benne megbízni.

Ezért is írtam, hogy szerintem a biztos gyógyszeres kezelés "turbójaként" kéne bevetni, mert akkor ha a placébó rész hatástalan, akkor is gyógyítunk.