Az anyag létezése állandó?

"Melyek ezek a szélsőséges körülmények?"

Például egy részecskegyorsító is az.

Ha egy nagy sebességű részecske száguld a virtuális részecskék között, előfordulhat olyan, hogy a negatív energiájú részecskének át tud adni annyi energiát, hogy az valós lesz, és akkor a 3 részecske 3 felé repül szanaszét.

Ez elő is fordul, és a részecskegyorsítók tervezői utálják is kellőképpen, mert

1: a gyorsított részecske lelassul,

2: és eltérül valami más irányba,

2: szennyező részecskék jelennek meg a gyorsítóban,

3: és azok is szanaszét röpködnek.

Viszont a virtuális részecskék létezését kiválóan bizonyítja.

> Ettől a jelenségtől eltekintve, nem lehetséges, hogy a részecskéink valamilyen frekvencián léteznek, csak nem vesszük észre?

Még egyszer: frekvenciája csak egy !periodikusan! változó !tulajdonságnak! van.

Az anyag nem tulajdonság. Az anyagnak melyik tulajdonsága lenne az, ami periodikusan változik? (Nem véletlenül hoztam az ingán lengő hangszóró esetét, mert többféle periodikus jelenséget produkál, más tulajdonsága alapján más a frekvenciája. Az általa kibocsátott hangmagasság, azaz, hogy milyen frekvenciájú rezgésre készteti a levegő molekuláit az más, mint amilyen frekvenciával leng jobbra-balra.)

Ez az anyag frekvenciája igen gyakori az ezós humbug tudományoskodó szövegekben. Úgy kezelik, mintha a frekvencia egy külön anyagi tulajdonság lenne, önállóan, nem egy mértékegységgel mérhető tulajdonság periodikus változásának mérőszáma.

Attól tartok ,a kérdező kiindulása is valami ilyen iromány.

A pozitívabb gyanúm az a teória, miszerint a világ komplett létezése nem folyamatos, hanem egy bizonyos frekvencia szerint "vibrál", időpillanat-kvantumokra oszlik.

De ez is csak egy teória, amire nincs bizonyíték. Talán nem is lehet, hogy ha a jelenség mérésére szolgáló eszközök, erőterek stb. ugyanezen frekvenciában léteznek.

Itt az időbeliséggel van probléma. Az ilyen módon a létezés és a nem létezés között „vibráló” részecske a nem létezése során is halad? Mert akkor könnyedén megeshetne hogy két részecske összeütközne, csak pont a nem létezés pillanatában találkoznának, és ezért kerülik el egymást. Akkor ezt ki lehetne mérni, nem stimmelnének egy csomó mért értékeink. Ha viszont nem így van, a haladás csak a létezés állapotban történik, akkor meg a dolog falszifikálhatatlan, nem következik semmiféle eltérés a folyamatosan létező világ „modelljéhez” képest, tehát nem tudomány által vizsgálható kérdésről van szó. Ilyen falszifikálhatatlan dolgokból meg az a baj, hogy kb. végtelen számú elképzelést lehet faragni, ami nem megfigyeléseken alapul, nem a valóság működéséből vezetődik le, kvázi vallásszerű kijelentés.

Kicsit hasonlít az én anyagtakarékos teremtés elméletemre – ami nyilván ugyanúgy hülyeség, de cáfolhatatlan –, hogy ha becsukod a hűtő, vagy a szekrény ajtaját és nem figyeled se kamerával, se mérleggel, se bármilyen módon, akkor az anyag eltűnik, és ott jön létre belőle más anyag, ahol éppen kinyit a világban valaki egy hűtőt vagy szekrényt. Nyilván definíció szerint ez nem egy kimérhető dolog lenne, így elvi szinten sincs mód arra, hogy ezt az elméletet bizonyítsuk, vagy cáfoljuk. Ez viszont az jelenti, hogy az elméletből származó következtetések nem vethetők össze a valóság megfigyeléséből származó tapasztalatokkal, így a valóságról nem mondanak el semmit.