Miért nem lőjük fel az űrbe, (holdra) a veszélyes hulladékokat?

"de a földön is nagyon költséges a biztonságos tárolásuk"

Ez egyáltalán nem igaz. A paksi KKÁT például úgy lett megtervezve, hogy gyakorlatilag felügyelet nélkül is üzemeltető, külső energiaforrást nem igényel.

"és még évszázadokig sugároznak"

És előtte 4,6 milliárd évi ugyanúgy sugároztak.

"gondolok itt az atomerőművi hulladékokra.a paksi kiégett fűtőelemeknek sincs végleges helye, csak mismásolnak."

Nem mismásolnak,hanem átmenetileg tárolják. Ezek később reprocesszálhatók, készülhet belőlük új fűtőanyagrúd.. Azért később, mert most olcsóbb tárolni és frissen bányászott uránból fűtőanyagot csinálni.

Az egyetlen hely, ahol biztosan nem botlunk bele újra x év múlva, az a Nap.

Egy csuklás nélkül lenyelné mindet és milliárd évig dobálhatnánk bele anélkül, hogy bármi hatása legyen.

De tényleg állati drága és a fellövési hiba kockázata éppen elég ellenérv.

A radioaktív hulladékok kérdése egy álprobléma ami körül a zöldek próbálnak hisztériát kelteni. A nagy aktivitású radioaktív hulladék jelenleg jórészt átmeneti tárolókban van, teljes biztonságban (szemben más iparágak veszélyes hulladékával, akik azt a tengerbe vagy a légkörbe "helyezik el"). Később pedig el lehet dönteni, hogy azt a hulladékot vagy újra feldolgozzuk, vagy építünk nekik egy végleges tárolót.

Itt egy kissé sarkos vélemény erről, amivel nagy vonalakban egyet értek:

[link]

A végleges tároló sem úgy működik, hogy ásunk egy nagy lyukat és mindent beledobálunk. Sok évtizednyi kutatás előzi meg az ilyen létesítmények építését. Olyan kőzetet kell találni amiről természetes analógiák révén tudni lehet, hogy évezredekig változatlanok maradnak. (igen, vannak ilyenek). Magát az üzemanyagot olyan tartályokba teszik, ami jól elvezeti a maradványhőt, de nem korrodál, törik stb. Rézből készült nagy konténereket tesztelnek erre. Egyelőre vannak kétségek, hogy tényleg megfelelőek-e ezek a konténerek, de bőven van idő tökéletesíteni.

Így néz ki:

[link]

meg így:

[link]

És miután ezek a konténerek lekerültek a tárolóba, a közöttük lévő teret kitöltik valami bitumenszerű anyaggal, sőt az egész lejáratot is visszatömik, ha a tároló már megtelt.

Végleges tároló építésre van technológiánk, van pénzünk*, és a világ legtöbb országában szándék is van rá. A dolog viszont ráér. Magyarország a 2050-es években tervez végleges tárolót építeni a kiégett atomerőművi üzemanyagnak.

A világűrbe juttatni a hulladékot veszélyes lenne (a rakétaindítások nem mindig sikerülnek), és a fenti megoldásnál nagyságrendekkel drágább. Ráadásul a CO2 kibocsátást amit megspóroltunk általuk, azt jórészt újra a légkörbe eregetnénk az elégetett rakéta-üzemanyaggal.

*A világon minden atomerőműnek kötelező egy állami alapba befizetni egy csomó lóvét amit később az erőmű lebontására és a hulladék elhelyezésére kell fordítani. Ily módon a hulladékelhelyezés költsége RÉSZE a megtermelt áram árának! Szerencsésebb országokban ezt a pénzt nem próbálják meg lenyúlni a politikusok (azóta a Fidesz is letett erről az elmebajról)

[link]

[link]

"Nem küldtünk már így is éppen elég szemetet az űrbe?"

Oké, ez igaz, de más dolog a szemét eldobva, utcán heverve és más a szemét az utcán szeméttárolóba szállítás közben.

Az űrszemét tény és baj, de az űrbe célzatosan szállított szemét, biztos tárolási céllal azért más.

Ennek ellenére tényleg fontos érv, hogy itt tárolva ami ma szemét, újrahasznosítás céllal később még értékes anyag is lehet.

Ahogy elmondták, drága lenne és olyan veszéllyel járna, amit senki nem hajlandó vállalni.

Nézzünk rá egy kicsit az árára pontosan:

Manapság divat a SpaceX-ről beszélni, szóval tekintsünk egy "eldobható" Falcon Heavy-t:

[link]

Hivatalosan 90 millió dollárba kerülne egyet indítani, bár ezt drágítaná a veszélyes anyagokkal való munka.

Érdekes módon a Falcon Heavy rakéta nem képes semmit sem közvetlenül a Nap felé küldeni, túl nehéz hozzá. Az egyszerűség kedvéért küldjük inkább a Holdra:

[link]

Az itteni becslések szerint 21 tonnát tudna eljuttatni egy ütközőpályára a Hold felé.

[link]

Itt egy kicsit régebbi adatok találhatóak, de most jó lesz. Ez alapján számoljunk évi 4000 tonna radioaktív hulladékkal csak az EU számára.

Ezt elküldeni a Holdra körülbelül 17 milliárd EUR-ba kerülne évente.

Egy elég egyszerű extrapoláció a jövőre nézve:

Az új BFR rakéták újrafelhasználható módban egyes források szerint 10 millió dollárba kerülnének felbocsájtásonként. Mivel a Falcon Heavy alacsony Föld körüli pályára 63 tonnát képes kijuttatni, a BFR legfrissebb iterációja pedig 100-at, ezért egy mérnöki szempontból cseppet sem megalapozott, de viszonylag jó közelítésként használható arányosítással 33 tonnát kapunk a BFR kapacitására, amit ütköző pályára tudna állítani a Holddal (egy kis pályamódosítással egy free-return trajectoryra állhatna vissza miután irányba állította a hasznos terhet).

Ezekkel az értékekkel számolva évente kicsit több, mint 1 milliárd EUR lenne a költség... ami valljuk be, hogy nem vészes.

Ugyan van némi esély, hogy a hordozórakéták egyike megsemmisül indításkor, de egy óceán közepéről való indítás esetén a kilövő-állás elhanyagolható veszteség volna, valamint ha megnézzük azt az évi maximum 40-50 tonna várható radioaktív hulladékot, ami az óceánban landolna, akkor talán ezt még vállalható szennyezésnek is el lehetne könyvelni.

Egyébként a BFR emberi repülésre lesz tervezve, megnövelt biztonsági tényezőkkel és nagyon komoly előírásokkal, ami egy megbízható hordozórakétává teszi ilyen feladatokra is. Mondanom sem kell egyébként, hogy egy ilyen volumenű projekt során egy erre a célra kifejlesztett űreszköz olyan flight-recordra tenne szert, hogy a világ legmegbízhatóbb, legolcsóbb sorozat-gyártott rakétája lenne és leírhatatlan mértékű gazdasági előnyt szerezne vele például az EU (ha sajátot fejleszt), ami így az űrkorszak kezdetén hosszútávon is jól jöhet.

Jó eljátszani a gondolattal.

Valószínűleg kedvezőbb áron jön ki a globális (német) cementipar óriási cementgyáraiban elégetni.

A lényeg röviden:

[link]

Kiegészítés röviden:

2018 óta Kína nem fogadja a külföldről származó szemetet és egyéb "bizonytalan eredetű" anyagokat, ezért a nagy német gyártók a keletkező hulladékaikat Kelet-Európában és a Balkánon igyekeznek elégettetni, ahol azt a legkisebb költséggel tehetik meg.