Mégsem mehet egy űrhajó stabil sebességgel az űrben?

Na szóval, igen, ez még mindig a "tegyük fel hogy egy űrhajóval..." kérdések sorozata, remélem nem unjátok.

Gondolkoztam itt a fizikai törvényeken, törvényszerűségeken, világűrön, vákuumon, stb...

Arra a következtetésre jutottam, hogy ugye kilőjük az űrhajót, elhagyja az atmoszférát, elérte az optimális sebességet, leválasztjuk a hajtóművet, kísérő rakétákat, tehát a felesleget, és az űrhajó szépen lebeg az űrben az adott sebességgel. Most jön a DE, mivel szerintem az a sebesség nem állandó, hiszen az űr tele van repkedő szubatomi részecskékkel, amik eltalálhatják az űrhajót, és egy ellenerőt generálhatnak, ami ha nem is egészen kimutathatóan, de nagyon-nagyon-nagyon-nagyon picit lelassítják az űrhajót. És egy galaxisban most őszintén, nincs színtiszta vákuum, mindenhol repkednek szubatomi részecskék, vagy gondolhatunk akár a napszélre is, ami rendesen megbombázná az űrhajót.

Igen, tudom, egy Föld-Hold táv esetében ez mit sem számít, még egy Föld-Mars távban is olyan kevés lenne a lassulás, hogy alig kimutatható, de nézzünk példának egy sci-fi filmet, ahol az emberek hibernálják magukat, amíg elérnek egy adott koordinátára, olyan messze van a cél. És most tegyük fel, hogy nincsenek a hajóba építve gyorsító rakéták, hanem úgy minden nélkül csak maga a hajótest lebeg, csak egy minimális navigációs rendszer van benne hogy éppen az égitesteket elkerülje. És tegyük fel, hogy az űrhajó nagyon-nagyon-nagyon-nagyon sokáig nem talál egy élhető bolygót (mert most azt keresi, addig meg hibernálva van a legénység), és lehetséges lenne, hogy olyan sokáig egyszerűen nem talál élhető bolygót, mondjuk évmilliókig, hogy a sok szubatomi, vagy kicsivel nagyobb anyagok általi ütközések miatt teljesen lelassul, majd a relatív sebessége 0 lesz?