Gyerekként miért van az emberben egy olyan késztetés, hogy túrja az orrát? Mi ennek az evolúciós funkciója?

#9: "És sem az egyikük, sem a másikuk NEM fog evolúciósan kipusztulni emiatt."

Az evolúció működésébe nem kell belehalni, sőt, ez a sokkal kevésbé jellemző. Elég ha az új tulajdonságot az utódok többsége hordozza, így idővel a régi tulajdonság egyszerűen kiszorul a populációból.

Pl. a laktóz tolerancia igen gyorsan kialakult az emberben (ill. ma is zajlik a folyamat, hacsak meg nem akasztja azt a tejfogyasztás ellenzők ostobaságainak hitterjesztése), és nem hinném, hogy emberek tömegei pusztultak volna el azért, mert nem fogyasztottak tejet, tejtermékeket. :)

Egyszerűen akik véletlenségből úgy sikeredtek, hogy felnőve a tejivászatot panaszmentesen, vagy kevésbé panaszmentesen gyakorolhatták, azok az adott területen az utódaikat sikeresebben, és kissé nagyobb számban tudták felnevelni.

A kutyafajták némelyike drámaian megváltozott a kezdeti farkasformához képest méghozzá hihetetlen sebességgel, és azt se hinném, hogy az ember a szelekció folyama alatt rendszeresen lebunkózta volna az összes neki nem tetsző, nem hasznos állatot. Max. elzavarta a környezetéből (ez is ugyanúgy szelekció), és az ilyen kutyák anno még összejöhettek a vadonban a farkasokkal (egyik verzió), amely populációban a kutya-tulajdonságai az utódai láncában igen gyorsan eltűnt (ha a farkaspopulációban ezek a tulajdonságok nem hoztak előnyt), hiszen az utódok később már csak farkasokkal párosodhattak. Nem kell megdöglenie egy élőlény-félének ahhoz, hogy az örökítőanyagának jellemző mássága végleg eltűnjön az evolúció színpadáról, pedig mondjuk boldogan leélte az életét családot is alapítva közben.

ja... a kérdésre elfelejtettem...

[link]

"Az evolúció működésébe nem kell belehalni"

Nézd, nem véletlenül szeretnek a gyerekek elalváskor az anyjukhoz odabújni. Ez evolúciós örökség.

Azokat a gyerekeket, akiket letettek valahova este, a szüleik meg elcsatangoltak, és a gyerekek ezt nem bánták - azokat a gyerekeket megette a tigris. És nem szaporodtak tovább.

Csak azok a gyerekek maradtak meg, akik állandóan az anyjuk nyakába csimpaszkodva a felnőttek közelében voltak mindig. Este és éjszaka is. És ők népesítették be a világot.

"azokat a gyerekeket megette a tigris."

Ez csak az egyik verzió és a leglátványosabb, és a legérthetőbb, de az evolúciós változtató erőkből ez a legkevésbé képvisel formáló erőt. Amiről én írtam példákat azt nem tartod igaznak, vagy az már túl bonyolult? Amikor a halak a halak partra másztak, ott még nem volt ragadozójuk, mégis dinamikusan megváltoztak.

Gondolod, hogy csak a tigris-szerű ragadozók vadászata miatt alakult az ember olyanná, amilyen?

A fajon belüli versengés az igazi hajtóerő, és az új és újfajta környezetek meghódítása.

"Nézd, nem véletlenül szeretnek a gyerekek elalváskor az anyjukhoz odabújni. Ez evolúciós örökség."

És mi a helyzet azokkal az életformákkal, ahol az utódok nyomokban sem tesznek ilyet? Azok tán nem evolváltak? Már baromi régóta nincs természetes ragadozónk (az nem túl erős evós-pálya, hogy nagy ritkán elkapott egy-két embert valami...), mégis dinamikusan változtunk azóta is.

Nem hinném, hogy a ragadozók túl nagy veszélyt jelentenének pl. a bonobó populációra, mégis hihetetlenül intelligens, szerszámkészítő lények lettek.

Hidd el nekem, hogy amikor még nem voltak szerszámkészítők az őseik, akkor nem pusztult el attól a többi majomtárs, mert az egyik közülük rájött, hogy egy kődarabbal feltörhető a dió... :)

Az embernek azért nincsennek "természetes" ragadozóik, mert tudatosan, mesterségesen távol tartjuk magunkat tőlük, vagy ha lehet, idomítjuk őket. Van néhány, amely képes tenne táplálékként tekinteni rànk, ha ugyanabban a környezetben lennénk és lenne rá lehetősége.

(Elég csak lefekszel éjszakára egy nagydarab éhesebb esetleg fias házimalachoz)