Igaz, hogy ismét geocentrikus a világképünk?

Jópofa kérdés. Az általunk belátható világegyetemnek mi vagyunk a közepében, tehát ilyen szempontból óhatatlanul geocentrikus a világképünk: hiába tudjuk, hogy a teljes univerzumnak nincs közepe (vagy ha mégis lenne, nem mi vagyunk azok), ha csinálunk egy térképet arról, amit belátunk, annak mi leszünk a közepében. Ilyen a fizika. Minden megfigyelő az általa belátható világegyetem közepében áll. Ha Józsi nézi Mezőtúrról, akkor neki Mezőtúron a Petőfi utca 9-ben lesz, ha Béla nézi a Holdról, akkor neki a Holdon lesz.

@3: Ez nem a világképünk, ez a látómezőnk. A világkép a világról alkotott képünk. Magyarán az, hogy milyennek ismerjük/gondoljuk a minket körülvevő világot, nem az, hogy a mi megfigyelői pozíciónkból hogyan látjuk.

Napcentrikus is mert ha nincs központi nap akkor zéró az élet , földcentrikus is mert itt élünk itt van egyelőre bizonyítható biológiai lét .

@Mojjo: Ez igaz, viszont a világról alkotott képünk nagyban függ attól, mi van a látómezőnkben. Mivel a látómezőnk közepén szükségképpen mi vagyunk, ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy a többségünk világképe nem geo-, hanem egocentrikus. ;)