A földi élővilágnak már csak 500 millió éve van hátra a Nap fényerejének növekedése miatt, azaz kevesebb, mint amennyi ideig eddig létezhetett?
Valahol olvastam, hogy a Nap fényereje, ahogy növekszik, már 500 millió év múlva eléri azt az állapotot, hogy a Földön 100 fok legyen az átlaghőmérséklet. Ha ez megtörténik, a szárazföldön minden kihal, az óceánok pedig elkezdenek elpárologni, és a légkörbe jutó vízgőz még tovább fokozza az üvegházhatást, azaz idővel a mélytengeri baktériumok se élik túl, olyanok leszünk, mint a Vénusz, egy száraz kősivatag forró, sűrű légkörrel.
Ti mit gondoltok? Tényleg csak ennyi ideig lesz még meg a bioszféra a Földön?
Ha a világ örökké változatlan lenne, akkor örök életű lények élnének, és nem lenne se szaporodás, se halál. Mégis olyanok vagyunk, hogy meghalunk, újabb és még újabb generációk jönnek, amiből ismét kiválasztódik a változó környezethez alkalmazkodni tudó. Így lassan módosul (az új feltételekhez idomul), és fennmarad az élővilág. Akkor majd 500 millió év múlva olyan fajok lesznek, amiknek a 100 fok lesz a normális, és a 20 fok a rettenetes. Ha jól emlékszem, oxigén se volt még, amikor élőlények a Földön, szóval sok minden megoldható. Csak másféleképpen működő élőlényeket kell elképzelni. (Másféle anyag folyik majd az erekben.)
Egyébként én is inkább az ember önpusztításán aggódnék, nem az 500 millió éven. Ez a sok gátlástalan kapitalista versenyben megcsinálja a 100 fokot az évszázad végére is...
Az emberiség jövőre nézett terve amúgy az, hogy megszabadul a jelenlegi "sorvadó, halandó" testétől, aztán átörökíti a tudatát valami nagyobb tűrőképességű gépre, amivel akár röpködhet kinn a mínusz 273-ban is.
Egyébként nem csak a Nap befolyásolja a Föld jövőjét. Ha pl. a Jupiter a Szaturnusszal ismét rezonanciába lép, az alaposan átrendezheti a belső bolygók most ismert pályáját. Hiába lesz a Nap fényesebb, ha kijjebb fogunk keringeni. Vannak jóslatok, miszerint a Merkúr pályája a jövőben egyre inkább el fog nyúlni. Ha a Vénusz nem fogja meg, vagy be, vagy parittyázza ki a csillagközi térbe, akkor mibelénk jön. Csak azt akarom mondani, hogy nem tudhatjuk, mi lesz 500 millió év múlva a legfőbb gondunk, biztos nem az, amit most gondolunk.
"Valahol olvastam, hogy a Nap fényereje, ahogy növekszik"
Vagy rosszul írták, vagy rosszul olvastad (értelmezted).
Nem a fényerő növekedése okozza a távoli jövőben a földi élet megsemmisülését.
A Nap fűtőanyaga véges, ahogy fogy, úgy nő az átmérője.
A hőmérséklete ezzel együtt csökken, ám a Mars és a Föld is a Nap része lesz, akkorára nő az átmérője.
Gyakorlatilag mindegy, az eredmény ugyanaz, ám nem árt tudni a valódi okot.
500M év az emberi felfogóképességet meghaladja, tehát ezen rágódni még korai.
Dubitus, rosszul tudod ezeket.
Ez majd 5 milliárd év múlva lesz, és elég hirtelen.
Addig a Nap folyamatosan melegszik, és kb. 1 milliárd év múlva lesz itt 100 fok körül a hőmérséklet.
De ettől még nem lesz vége minden életnek, mert az alkalmazkodni fog. Ma is élnek olyan lények, amelyek kibírják a 120 fokot... az igaz, hogy 80 fokon már elpusztulnak. Mindent nem bírnak ki ők sem.
dubitus, de az 4-5 milliárd év, sokkal hamarabb is túl meleg lesz itt, úgyhogy már régesrég nem lesz élet a Földön, mire a vörös óriássá váló nap eléri.
Igen, kérdező, úgy néz ki, hogy már nincs olyan sok hátra a földi élővilágnak, hacsak nem fejlődünk technikailag eszméletlenül magas szintre s nem tudjuk arrébb pöckölni a Földet. Aminél valószínűleg sokkal egyszerűbb és biztonságosabb átköltözni egy másik életre alkalmas bolygóra, pedig azért az sem egyszerű.
Az ember az elmúlt 100 évben is iszonyú sokat fejlődött, nem lehet tudni, mire lehetünk képesek később, amennyiben megússzuk önmagunk kipusztítását.
Mivel elég komoly esélyei vannak, hogy pár évszázadon belül különösen magas szintre visszük a miattunk levő kihalási eseményt s mi is belekerülünk, akár a teljes földi élővilággal (leszámítva esetleg pár extremofil élőlényt). De lehet, hogy csak a nagyobb élőlények pusztulnak ki. Attól függ, mekkora problémát okozunk.
Nagyon necces még pár évezredig is fennmaradni. Az ember túl okos, technikailag túl fejlett, ahhoz képest, hogy mennyire nem bölcs... Már most megvannak az eszközei egy igen alapos pusztításra.
Aztán persze jöhet egy égitest és belénk ütközhet és game over azonnal, csak erre egészen mikroszkópikus az esély... De egy viszonylag kis meteorit is nagy gubancot képes okozni, ahogy ezt elég jól tudjuk.
A Föld a jelenlegi pályáján maradva valóban életre alkalmatlanná válik úgy párszáz millió éven belül, úgy tűnik. Ezzel nincs mit tenni és nem is kell. Szép volt, jó volt, no meg elég durva is. Remélhetőleg az élet valahol megmarad, de ha nem, akkor sincs semmi különös, ezt dobta eme univerzumnak a sorsa. Azt nem tudom, a legvégén mi lesz. Egy csomó fekete lyuk, fekete törpe, miegymás? Egy ponton valamitől beindul az összehúzódás és az univerzum megszűnik létezni? S lesz esetleg egy új? Ez már messze túlvan mindenen, amit én valaha is felfoghatok vagy tudomást szerezhetek róla. Persze elmélkedni lehet, ha nagyon érdekel, majd utánanézek, mások mit gondolnak.
De még egyetlen fekete törpe sem jött létre fiatal univerzumunkban, szóval a vég még valószínűleg messze van.
A földi élővilágé jóval közelebb, de az emberiségnek az is irdatlan távol, legalábbis ha a Nap lesz a felelős érte s nem mi vagy egy extrém történés.
ugyanennyi idő alatt ráadásul fogy a széndioxid a légkörből, tehát a következő utáni szuperkontinens összeállására nem lesz elég CO2 a növényeknek
az emberek manapság tesznek ez ellen :D
"A Föld a jelenlegi pályáján maradva valóban életre alkalmatlanná válik úgy párszáz millió éven belül, úgy tűnik."
Kár... az élet evolúciós történetét megnézve még alig történt valami. A földi élet történetének oroszlánrészét az egysejtű élet töltötte ki, állatok alig több, mint 500 millió éve léteznek, ezután csak mindenféle halak, gerinctelenek és csúszómászók éltek, kb. 280 millió éve kezdtek megjelenni az első valószínűleg primitív érzelmekkel és társadalmi érzékkel rendelkező ősemlősök, a Cynodonták, és 230 millió éve az első hasonló intelligenciát mutató theropoda dinoszauruszok, a madarak ősei.
Zárvatermők, és az első gyümölcsfák durván 120 millió éve léteznek, füvek és méhlepényes emlősök 70 millió éve, majmok meg 60.
Minden bizonnyal mi vagyunk az első intelligens élőlények, legalábbis eddig nem találtunk mondjuk Kréta-kor beli dínók által épített Macchu-Picchu szerű romvárosokat, vagy víz alatti Atlantiszban élő delfineket.
Persze nem rossz, hogy már ennyi minden volt, de így összegezve egyszerűen kevésnek tűnik...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!