Ha ezt kiszámítjuk, reális az eredmény a gyakorlatban?

Bolygó, Föld, kipusztította volna, elölről, világméretű.

Van ilyen számítás, de csak közelítő. Sajnos itt már számít a többi bolygó hatása is, és ez egy káoszjelenség, amit gyakorlatilag nem lehet teljesen pontosan kiszámítani.

Először is: juj. Kisbo LY gó.

Másodszor: eddig is mentek el, csak eszköz nem volt megfigyelni.

Harmadszor: Van egy Holdunk.

Negyedszer: A közel meg érintő pálya meg hasonlók csillagászati értelemben veendők. Közelnek számít, ami a Hold pályáján belül van, ez 384 Mm. Mivel a Föld mérete ennek harmincada, az esély, hogy egy ilyen cucc eltaláljon, első közelítésben olyan 1:900. (persze ezen módosít a Föld és a Hold tömegvonzása, erre utaltam az előző pontban.)

Ötödször: Ezek a kavicsok eléggé picikék. A KT-kihalás, ami messze nem a legnagyobb volt, egy ~10 km-es sziklának köszönhető, most a legutóbbi hiszti egy 400 méteres porszem miatt volt. Gondot okozna, de csak regionálisan.

Hatodszor: A becsapódások várható száma ráadásul minden becsapódással csökken, ezt egy szép exponenciális egyenlettel lehet leírni (ugyanazzal, mint a radioaktív bomlást, mivel a mögöttes tényezők azonosak).

Lehet végezni ilyen számításokat, de ezek több okból is csak becslések lesznek. Viszont a legnagyobb kihalást éppenséggel egy földi, nem csillagászati esemény okozta: egy vulkánkitörés. Illetve nem is egy, hanem pár millió évig egy csomó, tartósan, ezt ismerjük ma Szibériai Fennsík fedőnéven.