Szerintetek mi az evolúciós oka az embereknél a zene felfedezésének? Miért nincs egyetlen zene nélküli kultúra sem?

Az állatok hangadása jelzés és reflex. A madarak éneke gyönyörű, tavasszal örülnek egymásnak, a napfénynek, a melegnek, örömükben megajándékoznak énekükkel minket - ám a rigó nem tud karácsonyi koncertet adni, ennek oka van.

A kérdésre: nincs evolúciós haszna, nem azért van, hanem lényegünk a művészet. Semmi haszon abból, hogy a költő nem jelez, reflexszerűen nem hangokat ad a másik embernek, hanem leírja:

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,

De látod amottan a téli világot?

Már hó takará el a bérci tetőt.

- sőt a nagy művészek gyakorta éhen halnak, mert nem tudják "eladni" magukat.

A művészet emberi lényegünkből ered, a Logoszból, istengyermeki mivoltunkból, és ez amióta ember az ember így volt/van/lesz.

Ahogy egy gyermek utánoz minket játék közben, úgy utánozzuk játékunkban mi azokat az erőket, amelyek a világot teremtették és teremtik - mondja Paul Klee

"a rigó nem tud karácsonyi koncertet adni, ennek oka van."

Vannak énekesmadarak, amelyek variálják is az éneküket, és minden tavasszal újratanulják.

"A kérdésre: nincs evolúciós haszna"

De, NAGYON is van haszna!

Amúgy a zene, a művészet jóval megelőzi a beszédet!

A kutya pl. nem tud beszélni - valahol a határán van, már majdnem tud - de a zenét tökéletesen érti, és van érzéke a művészethez is. A nála fejlettebb állatoknál pedig egyértelmű.

A zene és a zenélés kialakulása egyrészt a közös munkával alkotással, másrészt a párválasztással hozható összefüggésbe. Kezdem a közös munkával:

Az előemberek mikor szakócát készítettek, vagy különböző eszközöket, esetleg hasogattak, csiszoltak valamit az ritmikus ismétlődő hanghatásokkal járt. Például két előember, amint egymás mellett pattintgatta a köveket: Idővel egymásra hangolták az ütemeket, és szórakoztatónak találták az érdekes mintázatok létrejöttét a hanghatások következtében. Ez lehetett minden zenélés alapja.

És most térnék rá a párválasztás szempontjára: Itt fontos az evolúciós tényező. Hiszen az ellenkező nemű előembereknek a zene afféle művészeti kifejezési forma lehetett, ami lenyűgözhette az utódnemzésre alkalmas fajtársakat. Tehát a zenével való csábítás az emberre is jellemző lett. Ez természetesen az állatvilágban gyakori jelenség. (pl.: madarak, cetek, rovarok esetében...)

"A madarak éneke gyönyörű, tavasszal örülnek egymásnak, a napfénynek, a melegnek, örömükben megajándékoznak énekükkel minket - ám a rigó nem tud karácsonyi koncertet adni, ennek oka van."

A rigó, amikor tavasszal, nyár elején énekel, nem egymásnak örülnek, sőt! A rigódal emberi nyelvre lefordítva kb. ezt jeleni: Ez a hely foglalt. Itt az én fészkem van, az én tojásaim, az én fiókáim. Ne gyere közelebb! Ha közelebb jössz, megtéplek.

Azért nem énekel karácsonyi dalokat, mert nyár közepére okafogyottá válik a dolog. A fiókák kirepültek, nincs rá szükség, neki fölösleges energiapocsékolás lenne az éneklés. Ez nem művészet, csupán reflex és ösztön.

Egyedül az ember képes örömében, bánatában, a hangulata kifejezésére énekelni.

Hogy mi az evolúciós haszna? Nem tudom, talán az, mint az összes többi, nem alaphangsorokból álló (ugatás, vonyítás, makogás, bőgés, stb) kommunikációs formának.

Az evolúciós előny a csoporthoz tartozás erősítése, a közös munka, a kommunikáció fejlődése. Nézzük meg a törzsi táncokat. Mi hozná jobban össze a csoportot, mint este a tűz körül egy kis közös önkifejező dobolás. Ezáltal hasonló hangulatba kerülnek, jobban összehangolódik a csapat.

A párválasztásnál is van egy olyan funkciója, hogy megmutatjuk magunkat, csak ezt elvontabb módon, az érzéseinket tudjuk így átadni. Minél jobban elérjük, hogy a másik fél ugyanazt érezze, mint mi, annál több esélyünk van a fajfenntartó tevékenységre.

jaj #16 az, hogy egymásnak örülnek- virágnyelven azt jelentette, a párzáshoz tartozik:D és a karácsonyi koncertet is azért írtam, mert már el is némultak a tavaszi kis 'művészek'

"Hogy mi az evolúciós haszna?talán az, mint az összes többi"

A művészetnek nem az funkciója/ihletforrása/eredete/szerepe, ami a tárgyaknál és élőlényeknél a jelzésnek és a reflexszerű hangkiadásnak.

Ez kölcsönösségben a művészet befogadására is vonatkozik - ihletett, intuitíven alkotó művész művét ihletetten intuitíve lehet befogadni.

Más tudatállapot tartozik egy Bach koncert hallgatásához és egy fájdalomtól felsíró/ordító emberhez való segítéshez, vagy részegen káromkodva össze-vissza hadováló ember "hallgatásához", elviseléséhez.