Jó helyre kapcsoltam a nukleofil támadó ágenseket?

Annyi csak a hiba, hogy ha egy eleve pozitív töltésű rendszer reagál egy negatív nukleofillal, akkor biztos hogy semleges töltésű terméket kell kapjak, vagy azért mert a nukleofil addícionál a pozitív centrumra (lásd pl. olefinek HBr addíciójának a mechanizmusa, melynek első lépése a protonálódás, és a karbokationra támad rá utána a bromidion mint nukleofil), vagy pedig azért mert a nukleofilek általában egyben bázisok is, ezért proton lehasítására képesek. Egy oxigénatom sosem stabil ha 3db kötése van, mert akkor + töltésűnek kell lennie és azt ő nem bírja a nagy elektronegativitása miatt. Ezért a 2. feladatban olyan termék nem jöhet ki amiben az oxigénnek 3 vegyértéke van, itt a nukleofil egyszerűen deprotonálja a pozitív töltésű oxigént, ami ezáltal vissza tud állni a "normál állapotába".

A 6.-nál pont az történik amit fentebb írtam: egy karbokation pozitív centrumára támad a nukleofil és egy addíciós termék keletkezik. Ez azért lehet, mert a szénatomot sokkal nehezebb deprotonálni mint az oxigént, mert a karbokation stabilabb (jobban tűri a + töltést) mint az oxigén, és a C-H kötés is erősebb mint egy O-H kötés. És mivel ez a szénatom csak 3 vegyértékű, de őneki az lenne a jó ha 4 vegyértékű lenne, mivel neki az a "normál állapota", ezért a nukleofil a nemkötő elektronpárját beadja a közösbe, és így kötést létesít a szénatommal, aminek így már 4 kötése lesz. Tehát összefoglalva, mindig azt nézd hogy melyik atomnak mi az alap helyzete, hány kötésű szeret lenni. Az oxigén 2, a szén 4. Ennek megfelelően viselkednek a nukleofil partnerek is. Az ábrádat átfirkálgattam, itt megtekintheted: [link]

Ha bármi kérdés van nyugodtan írj :)