A beltenyészet hogyan működik?

A legtöbb genetikai beredetű betegséget okozó gén recesszív. Ez azt jelenti, hogy csak homozigótáknál okoz gondot, heterozigótáknál a másik, "jó" gén miatt egészséges lesz az egyed. Közeli rokonok génkészlete nagyban megegyezik, így elég nagy rá az esély, hogy egy ilyen recesszív, "rossz" gént mind hordoznak és a gyerekük mindkettőjüktől örökölni fogja, homozigóta lesz, vagyis beteg.

3# lehet ezt rosszul is csinálni. Sajnos sok "fajtiszta" kutya és macska olyan emberek keze alatt készül, akik marhára nem értenek hozzá, de a pénzt annál jobban szeretik. De nézd meg mondjuk egy versenyló családfáját, egész érdekes dolgokat fogsz látni.

[link]

Utolsó. Akkor mond meg hogy haverom hogy dugja meg a húgát ahhoz, hogy a gyereke sprinter világbajnok legyen.

Alapvetően egy genetikai jelleg több módon öröklődhet. Öröklődhet dominánsan, recesszíven, és köztes (intermedier) módon. Utóbbit most hagyjuk, az amúgy is ritka, és a genetikai betegségek döntő többsége domináns vagy recesszív módon öröklődik.

A domináns allél azt jelenti, hogy elég, ha a két szülő közül csak az egyik adja át a hibás gént, az utód beteg lesz. (És dominánsan öröklődő betegség esetén már a szülő is beteg.) Ha egy beteg és egy egészséges szülőnek születik gyereke, az 50%, hogy örökli a betegséget. (Feltéve, hogy a szülőknek csak az egyik génjük hordozza a betegséget.) Beltenyészet esetén valószínű, hogy a másik szülő is beteg, így a beteg utód aránya 75%. Bár a dominánsan öröklődő jellegeknél kisebb a jelentősége a beltenyészetnek, hiszen eleve látszik, hogy a szülő beteg-e.

Viszont a recesszíven öröklődő betegségek csak akkor jelennek meg, ha mindkét szülőtől hibás gént kapott az utód. Ha csak az egyiktől kapott hibásat, akkor ő maga nem lesz beteg, viszont hordozza a beteg gént. Ha egy hordozó és egy egészséges szülő nemz utódot, az minden esetben egészséges lesz, és 50%, hogy hordozó lesz. Viszont ha két hordozónak lesz gyereke, akkor 25%, hogy az beteg lesz, és további 50%, hogy egészséges, de hordozó. Na, ezért okozhat problémát a hasonló génkészlet.

6#, ez nem lesz olyan könnyű. Először is, jó sok gyereket kell csinálnotok, a betegeket kiszelektálni és csak a leggyorsabb fiúnak hagyni, hogy felcsinálja a hugait. Ezt még 3-4 generáción át folytatni, míg a génkészletből ki nem szelektálódik az legtöbb betegség aztán kitudja, hány generáció múlva már biztosan gyors futók lesznek csak a családban. Gyorsabb, ha mindketten eleve jó futók vagytok.

Gondolom belátod, hogy embernél miért nem tanácsos a beltenyészet (nem szelektáljuk ki a betegeket), de állattenyésztésben megállja a helyét.

A szelekciót és genetikai betegségeket páran együtt említettétek, pedig nem lehet egy kalap alá venni a kettőt!

Rögtön felmerül a kérdés hogy gentikailag mi számít betegségenk?

Mindenkiben vannak illetve keletkeznek is mutációk, sokat tovább is tudunk adni utódainknak.

Egy látszólag hátrányos mutációt hibának, betegségnek is nevezhetünk, de egy másik szituációban lehet hogy pont az életben maradást fogja jelenteni a többiekkel szemben.

(Lásd pl: sarlósejtes vérszegénység, a maláriára való immunitás egy fajtája)

De akár lehet láthatatlan is, mint pl a pestis járványt túlélők utódaiban jelenlévő mutáció. (Az Európai lakosság 15%-a emiatt immunis az AIDS vírus ellen!)

A hagyományos állat és növény nemesítésben nem csak a láthatóan hibás utódokat dobják ki. De a kívánt tulajdonságra kevésbé előnyös utódokat is.

Tehát nem betegség vagy hiba alapján szelektálnak!

Viszont a rejtett genetikai defektusok benn maradnak a populációban.

Sőt maga a szelekció okoz hibákat mert amit pl vizuálisan előnyösnek gondolunk az magának az állatnak a kárára válik.

Lásd Zsírdisznók.

Lásd "tömpeorrú" házikedvencek problémái.

Lelógó "arcbőrű" házikedvencek problémái stb...

Vagyis egy más tulajdonságot vagy az önálló életbenmaradás képességeit is ronthatja egy nemesítési folyamat egy két másik "előnyösebb" (ki számára is?) tulajdonság érdekében.

Tehát az emberes példánál maradva, a futó nemesítésnél valóban nagyon sok utódot kellene csinálni (2 jó futónak akár rokonoknak). És nem csak a hibás utódokat kiszelektálni születés után, hanem amelyik később nem bizonyul jó futónak azokat is! Ez persze jelentheti hogy nem vesz részt a programban tovább, nem feltétlenül a leölését vagy olcsóbb értékesítést jelenti mint az állat nemesítésben.

(Azt most hagyjuk hogy az emberi lény egyik legnagyobb előnye mindíg is a két lábon járás és emelletti igen jó futási képességei voltak! Hova nemesítenénk tovább?)