Miben rejlik egy cukor redukáló tulajdonsága? Nem értem, hogy mi a különbség a redukáló és a nem redukáló cukrok között. Esetleg le tudná rajzolni valaki, hogy hogy néz ki egy redukáló és egy nem redukáló cukor?

Jaa, hogy egyetemista vagy, akkor sokkal könnyebb dolgom van :) Biztos tanultátok, de akár még középsuliból is derenghet, hogy az aldehidcsoport (CHO) könnyen oxidálható karbonsavvá (COOH). Az ezüsttükör próbának is ez a lényege, ezért adják az aldehidek azt a reakciót, viszont ketonok nem. Tanulnotok kellett azt is, hogy a glükóz például adja az ezüsttükör-próbát, ez azért van, mert az egy aldóz (aldehidcsoportot tartalmazó cukor), és az aldehid tud oxidálódni karboxil-csoporttá (glükonsavvá). Viszont van még egy probléma. A cukrok szeretnek gyűrűs formában lenni, és abban már nincs aldehidcsoport. Ezt érdemes alaposabban körüljárnunk. Ha jártas vagy a szerves kémiai ismeretekben, akkor tudhatod, hogy a karbonilcsoport (C=O) szénatomja részlegesen pozitív töltésű az oxigén elektronszívása miatt, egy alkohol típusú OH csoport pedig részlegesen negatív. Ezért ők tudnak egymással reagálni, ezt a reakciót nevezzük acetálképzési reakciónak, ennek lényege hogy a C=O csoportból egy új OH csoport alakul ki (ha nem ismerős ez a reakció, keress rá és rögtön világos lesz mi folyik itt a cukroknál). A cukroknál is ez történik, meg kell nézni a nyíltláncú cukrot: van benne aldehidcsoport, meg csomó OH, ezért ez is tud önmagával acetálképzési reakcióba lépni, így gyűrű keletkezik, és az aldehidcsoportból egy új OH csoport alakul ki, ezt nevezzük glikozidos OH-nak. Mivel az acetálképzés egyensúlyi reakció, így visszafelé is lejátszódhat, azaz a gyűrű felnyílik és visszakapjuk a CHO csoportot. Ez oldatban kis mértékben lejátszódik, de persze csak akkor, ha a glikozidos OH szabad, és nincs rá pakolva valami más, például egy másik cukor, mert ebben az esetben nem tud felnyílni a gyűrű. Az acetálképzési reakció megfordulásához szabad OH kell. Ha ez teljesül, akkor az oldatban kis mennyiségben jelen lesz a nyíltláncú forma, amin van CHO csoport, így az redukál, hiszen ő maga könnyen oxidálható COOH-vá. Na hát ez volna a hosszabb verzió, ha valamelyik rész nem lenne világos, szólj bátran :)

A cukrok általában redukálószerek, a szénatomok oxidációs száma nő. Enyhe oxidációt az előző kolléga tökéletesen leírta, hozzátenném hogy a 'nemredukáló' cukrok is lehetnek redukálószerek az adott reakcióban, ha a partner egy erős oxidálószer (pl. KMNO4, KCLO3, PbO2, K2Cr2O7 stb.)