Egy tárgy elmozdíthatja önmagát az űrben mágneses taszítóhatás segítségével?

Mitől kéne elmozdulnia? A vasdarab egyik végén az egyik mágnes, a másikon a másik. Ha mindkettő rögzítve van a vashoz, akkor a vasat akarják széthúzni. Ha nem elég erősek ehhez (vagyis kisebb a taszító hatás ereje mint a vas anyagának szakítószilárdsága), akkor csak feszíti a vasat szétfelé, de nem mozdul sehova (mégis, hová kellene mozdulnia?). Ha meg nagyobb, akkor a vas valahol szétszakad, és a két darab ellentétes irányba, azonos energiával gyorsulni kezd (feltéve, hogy egyik darab sem fordul meg közben).

Szóval nem, nem fog elmozdulni, pontosabban nem fog megváltozni a mozgásállapota. Mitől is változna meg? Ez olyan, mintha egy íjat kihúznál, majd beleillesztenél egy nyílvesszőt úgy, hogy az egyik vége a madzagon, a másik vége meg a boton támaszkodjon fel. Az sem fog mozdulni semerre sem, amíg a kitámasztás tart. Vagy még egyszerűbb példa, ha egy rugót összenyomsz és megkötözöd hogy ne tudjon kirúgni, az sem fog mozdulni ettől még sehová sem.

"és arra a vitorlára erőhatást gyakorolnak, vagy ha magából az űrhajóból jön ez az erőhatás, akkor nem működik a dolog, csak ha a Napból?"

Igen, Newton törvényei szerint kell hozzá a Nap...

Ez a Münchausen effekt te a saját hajadnál fogva akarod kihúzni magad a mocsárból csak azt nem tudom minek kell ehhez felmenni az űrbe?

Ezt a kísérletet az íróasztalodon is elvégezheted két mágnessel és nem fog működni.

A hipotetikus mágneses ernyő meg űrbeli elektromos töltésekre ill. mezőkre támaszkodna, például a Jupiter mágneses terére.

Az első olyan hajtásötlet, ami nem ilyen, az az EM hajtómű, vagy WARP-hajtóműnek is csúfolt kísérleti hajtás a NASA-nál. Az (ha valóban működik, mert egyelőre semmi sem biztos) felrúgja Newton III. törvényét.

A newtoni fizika egyik alaptétele, hogy egy eltolásra szimmetrikus zárt rendszer impulzusa állandó. Jelen esetben a síknak tekinthető téridőben a kérdésben leírt tárgy egy zárt rendszer, amelynek nyugalmi rendszerében az impulzus nulla, és természetesen magától sosem fog elkezdeni mozogni, mivel a fémlapokkal áthidalás nemcsak a fémszitát rögzíti, de a mágnesek taszító hatásából ébredő erőt is közvetíti: amekkorával hajtaná az előre a tárgyat, akkorával nyomja is visszafelé, ezért az eredő erő továbbra is nulla lesz.

Mágnessel csak akkor lehetne hajtani a tárgyat, ha azt egy külső, a tárgytól független másik tárgy hordozná, amelyre azonban Newton III. törvénye érelmében a taszítás ellenereje visszahatna, ezért ezt a tárgyat erővel kellene visszatartani a hátralöjődéstől. Végeredménypen éppen ez az erő lenne az, amely a most már két tárgyból álló rendszert hajtaná előre, és a mágnesek csak a két test közötti erőátmenetet biztosítanák.