Megváltoznak-e a lézerfény paraméterei?

És ha nem emberi léptékben gondolkodunk?

Például:

Van egy lézerfény forrásunk, ami 10 km-re eső ernyőre jól láthatóan rávetül. Ezen fényforrás útját keresztezzük egy 10 km átmérőjű ugyan ilyen tulajdonságú fényforrással. Nem sodorhatja el, térítheti el? ( a fénynek nyomása is van, ez a nyomás nem hat fotonra? )

Nagyon érdekes, erre gondoltál, igaz?

1. A fényhullámok koherenciája. A víz-, a hang- és a rádióhullámok esetében interferencia két egyforma hullámforrással – pl. két hangvillával, ill.

rádióadóval – létrehozható, azt azonban sohasem tapasztalták, hogy két (közönséges) fényforrás1

hullámai vagy akár az ugyanazon fényforrás

két különböző helyéről kiinduló fényhullámok interferálnának egymással. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy – amint azt majd az atomfizikában

pontosabban megismerjük – a fényforrás gerjesztett atomjaiban az egyes „spontán fénykibocsátási aktusok” egymástól teljesen függetlenek, és igen

rövid időtartamúak (Δt ≈ 10–8 – 10–9 s), úgyhogy egy atom egy elemi aktus során csak véges hullámvonulatot bocsát ki, amelynek hosszúságát (l ≈

cΔt) koherenciahosszúságnak hívjuk, alább érthetővé váló okokból. Ha tehát pl. az A és B pontokból (atomokból) kiinduló a1 és b1 hullámvonulatok

a P pontban találkoznak (276,1. ábra), a fáziskülönbségtől függően erősítés vagy gyengítés létrejöhet ugyan, de ez csak kb. 10–9 s-ig tart; a további,

egymást rendszertelenül és gyorsan követő (a2, b2), (a3, b3), … hullámvonulatok között a fáziskülönbség rendszertelenül és oly gyorsan változik,

hogy a viszonylag hosszú megfigyelési idő (rendszerint > 0,1 s) alatt állandó fáziskülönbségről nem lehet szó, vagyis az A és B pontokból kiinduló

fényhullámok nem koherensek; analóg esetre már a vízhullámoknál is rámutattunk a 95. §-ban. Következésképpen a megfigyelhető interferencia

egyik feltétele: csak koherens fényhullámok interferálhatnak, azaz olyan hullámok, amelyek ugyanazon fényforrás ugyanazon pontjából indulnak ki,

tehát ugyanabból az elemi emissziós aktusból származnak. Ezt a feltételt úgy elégíthetjük ki, hogy az F „fénypontból” kiinduló sugarak közül kettőt

vagy többet valamilyen berendezéssel kiválasztunk („fényosztás”), majd egy P pontban egyesítünk, pl. a 276,2. ábra esetében a T1, T2 tükrökkel

(Fresnel-féle kettős tükör, l. alább). A visszavert 1 és 2 sugarak, mivel ugyanabból az F pontból erednek, koherensek, s így az F-nek F1 és F2 virtuális

képei – amelyekből 1 és 2 kiindulni látszanak – már koherens fényforrásoknak tekinthetők

Ez a relativisztikus felvetés nagyon izgalmas!

Köszi a hozzászólást! Mi a szakterületed?