Az űrben nehezebb dolgokat/tárgyakat is fel tudunk emelni?

Konkrétan bármekkora tömeget fel tudsz emelni (bizonyos korlátok között). Bár az, hogy "fel"emelni, egy kicsit bajos megfogalmazás az űrben, maradjunk az egymástól elmozdítani vagy eltolni megfogalmazásnál.

Ki lehetne számolni, hogy mekkora az a tömeg, amit egy másik, hasonló tömegű dologtól már nem tudnál elmozdítani, mert olyan nagy a kettő közötti gravitációs hatás. Itt a Földön ez azt jelenti, hogy egy hat trillió tonnás kődarabtól nem tudsz elmozdítani egy 80 kilós másik kődarabot. De az űrben (szabadesésben) két egymás mellett lévő anyahajót is el tudsz mozdítani egymástól, bár jó ideig kellene erőlködnöd, mire azok szemmel láthatóan is távolodni kezdenének egymástól. Vagy egyszer nyomsz egyet pár másodpercig jó erősen, aztán leballagsz (vagy inkább lelebegsz) az egyik anyahajó kantinjába, megiszol két sört, megeszel egy pizzát, majd lefekszel aludni, és másnap mikor felébredsz, akkor látni fogod, hogy a tegnapi másfél méternyi távolság mára már két méternyire nőtt köztük.

#4 u wot m8?!

Oszt akkor mér keringenek a bolygók a Nap körül? A naprendszer a galaxis tömeg középpontja körül, a Hold a föld körül?

Armstrong, mikor megtette azt a bizonyos kis lépést kb abban a másodpercben ki kellett volna lőnie a semmibe ha az űrben nem lenne gravitáció... Jezusom....

#6 Mindennek van gravitációs mezeje. Neked is, de még a cipődre rakódott pornak is. Nem csak itt a Földön, hanem a Holdon, a Jupiter és a Szaturnusz között félúton, de még a galaxisközi térben is, ahol egymillió fényéven belül nincs semmilyen számottevő tömeggel rendelkező dolog sem.

A mérték az, ami tömegfüggő. Minél nagyobb a tömege valaminek, annál nagyobb lesz az általa kifejtett gravitáló hatás is, modernebben kifejezve annál inkább meggörbíti a teret maga körül. Ez e cipődre rakódott por esetében nagyon gyenge, a Földön már erősebb, a csillagoknál meg már igen jelentős mértékű. De mindegyik körül görbül a tér, rendelkeznek gravitációs mezővel.

A "felemel" szó azt jelenti, hogy legyõzni a gravitációt. Ahol az nincs, ott azt nem kell.

Mozgatni tetszõlegesen kicsi erõvel lehet, az F=ma, vagyis a=F/m mozgásegyenlet értelmében.

#7:

rosszul fejezte ki magát, súlytalanságra gondolt

#6,#9 Ez nem csak egy ártatlan kérdés.

A világ egyik legböszmébb állítás az első mondat. Az meg nem az én hibám ha nem tudja kifejezni a gondolatait az anyanyelvén..

Hát akkor vágjunk rendet.

A "felemelés" itt a földön értelmezhető, mert itt mindenki azt érti alatta, hogy a földtől elfelé, míg a "leejtés" azt, hogy a föld felé.

Ha ezt a fizika szóhasználatával mondjuk el, akkor az a helyzet, hogy egy tárgyat egy másik vonz, mert ez a tömegek alaptulajdonsága. Az egyik tárgy a 200 kilós kő, a másik tárgy a föld. Itt a "felelmelés" megfelel a két tárgy közötti távolság (jelen esetben nulla) növelésének. Fizikai szóhasználattal, az egyik tárgyra akkora erővel kell hatni, amely legyőzi a vonzásból eredő erőt.

Most pedig nézzük, miképpen lehet "hatni". A földön a felemelés egy izommunka, a föld vonzásával ellentétes irányú erőt gyakorolunk a tárgyra, eközben ugyanekkora, de ellentétes irányú erőt gyakorolunk a földre (próbáld homokban, látható, hogy megsüllyedsz).

Nézzük most általánosan, azaz a világűrben. Mivel ott sok tárgy (égitest) van, ott ezek mind vonzóerőt gyakorolnak az összes többire. Mivel tudjuk, hogy az erőhatás a távolsággal fordítottan, négyzetesen arányos, ezért egy igen távoli égitest hatása elenyésző egy sokkal kisebb tömegű, de közeli égitesthez képest. Tehát először is szögezzük le: a világűrben az égitestek vonzása (gravitáció) mindenütt van, mégpedig az összes égitest együttes hatásaként. Ezért lehetnek olyan pontok is, ahol (ha kiszámoljuk) éppen kiegyenlíti egymást az összes égitest hatása, tehát ott erő nem hat.

A következő dolog a mozgás. Tudjuk, hogy erő hatására gyorsulás következik be. Az úgynevezett stacionárius pályán mozgó testre hat az összes égitest vonzása, neki van egy tehetetlenségi mozgása, ezek együtt azt eredményezik, hogy a testre minden pillanatban nulla eredőerő hat. Ettől kering mindig ugyanott és ugyanúgy. És ha egy ilyen űrhajóban vagyunk, mi is vele együtt. És lebegünk. Ha persze megérintünk valamit, akkor erőt gyakoroltunk (esetleg nagyon kicsit), ezért elmozdulunk. Optimális esetben felütközünk a szemközti falon.

És ha feltételezzük, hogy két űrhajó stacionárius pályán kering egymás mellett, mi pedig a lábunka az egyiknek kitámasztva, taszítunk egyet a másikon, akkor a két hajó távolodni fog. Akkor is, ha éppen ujjheggyel csak pöccintettünk egyet! Az más kérdés, hogy kiszámíthatjuk, ekkora tömeget ilyen kicsi erő nagyon picike gyorsulásra késztet csak. Annyira, hogy csak egy év múlva vesszük észre szemmel. Na és persze fel kell tételeznünk, hogy közben semmi más nem avatkozik bele, pláne nagyobb erővel. Ami viszont már nem igaz, mert jön egy kóbor aszteroida, és annak nagyobb lesz a hatása, nem fogjuk érzékelni mellette a sajátunkét (pedig van!).

Itt tehát azt kellett tudnunk, hogy

1. a testek a tömegükkel arányos mértékben vonzzák egymást.

2. A vonzás erő és a testet gyorsítja.

3. Ha magunk vagyunk az erő (az izmainkkal), akkor keletkezik ellenerő is mindenképp, és ez ellentétes a keltett erővel.

4. A testek mozgását ezek az erők, a test tömege, valamint az adott pillanatban való mozgása együttesen határozzák meg.

Némi munkával ezekből kijön minden, amit fentebb a kérdező és bárki más felvetett.