Fekete lyukból az információ kinyerése?
A fekete lyukaknál, mint közismert, az a helyzet, hogyha a felszínről fénysebességgel is indulunk, akkor egy bizonyos távolságnál messzebb nem juthatunk (eseményhorizont). Ez idáig oké. Na most mi van akkor ha én nem sokkal az eseményhorizonton belülre helyezkedem, itt fogom a fekete lyukról jövő fényt (vagyis információt), majd lelépek kifelé. Innen fénysebességgel még biztos meg lehet még pattanni - hiszen itt már kisebb a gravitációs vonzás - tehát kisebbel is.
Na, jár a Nobel-díj ?
A 1/x -es példát nem értem.
Viszont szegény kérdező úgy néz ki, bement valamelyik eseményhorizont alá körülnézni, mert eltűnt, mint szürke szamár az eseményhorizontot övező ködben :-)
"A 1/x -es példát nem értem."
amikor valamit végtelenül megközelíthetek, de sosem érhetem el, sosem léphetem át.
Hol van ilyen az eseményhorizonton?
Simán átlépheted... felülről. Alulról megközelíteni sem lehet.
9-es
Nagyon rossz példa.
Egyrészt a példából is kiderül, hogy van egy olyan határsebessége a víznek, ahol még bír szembe is menni. A fekete lyuk körül mi ez, ha nem éppen az eseményhorizont?
Másrészt a víz egyenletes sebességgel folyik, de vedd már figyelembe, hogy a gravitáció a fekete lyuktól távolodva egyre csökken. Így bár az alóla induló fénysugár továbbra sem jut ki, mindössze arról van szó, hogy amíg a felszín közelében gyakorlatilag azonnal visszafordul, távolabb viszont már csak "lágyabb" ívben. (Ami meg pont az eseményhorizontnál indul az köröz a fekete lyuk körül)
Ha már példánál tartunk, a Földön is van szökési sebesség - ami persze jóval kisebb, minta fekete lyuknál, ezért a fény simán ki is jut - de ez itt sem azt jelenti, hogy minden, ami a szökési sebesség alatt lenne, mondjuk egy felfelé eldobott labda, az kapásból csak lefele mehetne. Csak egy idő után van így, de bizonyos magasságig feljut, így abban a magasságban még "találkozhatok" vele.
"Így bár az alóla induló fénysugár továbbra sem jut ki, mindössze arról van szó, hogy amíg a felszín közelében gyakorlatilag azonnal visszafordul, távolabb viszont már csak "lágyabb" ívben."
Bizony. Tehát nem látsz az eseményhorizont alól sem semmit.
Mint egy egyre meredekebb falú luk. 45 fok felett még ki tudsz mászni, alatta már nem. Sõt, alatta semennyivel sem tudsz följebb jutni, kizárólag lefele vezet az út.
A fény sem tud a 60-os meredekségû résznél följebb jutni ha onnan indult, hiába 45 fok a határ, 60>45 ugyanis.
Ha az eseményhorizontról induló fény nem juthat feljebb, akkor az alóla induló fény még kevésbé juthat feljebb.
Közelítsük meg máshogy a problémát akkor.
Abban ugye megegyezhetünk, hogy a gravitációs hatás kijut az eseményhorizont alól is, hiszen pont emiatt vonzza oda az anyagot távolabbról is (más szóval a gravitáció hatótávolsága végtelen)
Tegyük fel, hogy beküldünk egy szondát, ami képes arra, hogy változtasson a gravitáció erősségén bizonyos irányokban pl úgy, hogy visz magával egy bazi nagy ólomgolyót, amit tud mozgatni a szondán belül merőlegesen a haladás irányára. Nem nehéz belátni, hogy kívül egy fix pontban elhelyezett mérőműszerre(kke)l ez a változás kimérhető (tehát, hogy bizonyos szögből erősödött a gravitációs erő értéke, más szögből egy picit kevesebb lett). Természetesen borzasztó kicsi értékekről és változásokról van szó, de elméletben kétség kívül igaz és mérhető.
Innentől kezdve pedig már csak módszer kérdése az egész. Ha egy bit információt kijuttattunk, akár akármennyit ki lehet megfelelő megfeleltetéssel, vagyis programmal, akármiről. Pl arról, hogy mi "lát" a szonda, azt reprodukálom a túloldalon a gravitációs erő finom modulálásával.
"a gravitációs hatás kijut az eseményhorizont alól is"
Manapság a tudósok ezt NEM így gondolják.
A gravitációt ne úgy képzeld el, mint egy közönséges erőt, ami aztán terjed - hanem úgy, hogy ez a hatás a teret módosítja, ami aztán hat a benne levő anyagokra.
A kísérletedben pl. azt a tömeget oda kell vinni valahogy, miközben az eseményhorizonton kívül van.
Az eseményhorizont pedig BEHORPAD a hatására (számold csak ki, hogyan és miért).
Ez a hatás aztán megmarad egy ideig, nem tűnik el egy pillanat alatt.
De a lényeg az, hogy mindez a hatás továbbra is az eseményhorizont KÜLSŐ oldaláról jön!
#14, akkora butaságokat írtál... nem hiszem, hogy nem érted.
EZT a vízesést ne úgy képzeld, mint a Niagarát, ami tényleg olyan, hogy egyenletes sebességgel elmegy a peremig, aztán onnan zuhan.
Ez egy olyan vízesés, amit egy gömb tetejéről indítanak. A tetőn lassú - aztán fokozatosan egyre gyorsabb lesz.
Az "eseményhorizont" minden kajakos számára az a kör, ahol a víz sebessége egyenlő az ő evezési sebességével.
EZ ALATT CSAK LEFELÉ FOG MENNI, bármerre is evez!
Tehát NEM úgy működik a dolog, mint a hajításnál, hogy fel tudja magát küzdeni valameddig, és csak utána fordul vissza - hanem itt az elejétől a végéig zuhanni fog!
Méghozzá annál gyorsabban, minél lejjebb van.
A FEKETE LYUK BELSEJÉBEN MINDEN DOLOG CSAKIS LEFELÉ TUD MENNI!!!
#16:
Ez már sokkal jobb ötlet. De az internet szerint ez sem mûködik.
Stb. Máshol is ezt írják. Ezekhez én már nem értek.
18-as
Talán kezdjük azzal, hogy szerintem te kevered a fekete lyuk fogalmát az eseményhorizonton belüli térrésszel.
A fekete lyuk olyan égitest, mely nagy tömege ellenére elég kicsi, hogy elférjen az általa létrehozott eseményhorizonton BELÜL.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!