A Jupiternek hogy hogy nincs olyan látványos és szép körgyűrűje, mint a Szaturnusznak?

Igazából senki nem tudja, hogy hogyan jöttek létre a Szaturnusz gyűrűi.

Igazából kicsit hasonló a helyzet, mint a Föld Holja esetében. A mi Holdunk egy nagyon egzotikus sajátosság, csak nem mindig vesszük észre. Persze, sok más bolygónak is vannak holdjai, de ezek elenyésző méretűek a bolygójukhoz viszonyítva, és sok közülük befogott aszteroida, míg a Hold átmérője 1/4-e a Földének - gyakorlatilag egy "dupla" világunk van! Ennek szintén az a feltételezett magyarázata, hogy egy rendhagyó ütközés szakította ki a Hold anyagát valamikor a Földből.

A vezető feltételezés a Szaturnusz gyűrűiről, ha jól tudom, hogy valamikor a története során két holdja frontálisan ütközött, és így jött létre a gyűrűket alkotó törmelék.

Olyan véleményt is hallottam, hogy esetleg a Szaturnusz többi holdja stabilizálja a törmelék pályáját és húzza őket vissza.

Ill. a legszélső gyűrűt azt hiszem, a Szaturnusz gejzírjeivel hozták összefüggésbe.

Megemlítendő, hogy az egyes gyűrűk életkora is változó, és valóban "gyűrűk", tehát üres sávok vannak közöttük.

Robin Canup 2010-ben megfogalmazott egy olyan elképzelést, hogy egy jéggel borított, azóta megsemmisült, hold maradványai a gyűrűk:

[link]

[link]

Akárhogy is, amit el lehet mondani, hogy valószínűleg a története során fellépő valamilyen sajátosság eredményei az ilyen jellegzetességek.

Nem vagyok se csillagász, sem asztrofizikus, úgyhogy csak tippem van.

A gyűrűk kialakulásának több oka lehet, megkockáztatom, hogy a naprendszerünk látványosabb gyűrűrendszereinél ezek együtt játszottak szerepet.

Előfordulhat, hogy egy hold eljut a Roche-határig, vagyis olyan közel kerül a bolygójához, hogy az árapályerők szétmorzsolják. A másik mód, hogy a befogott kisbolygók, holdak, meteorok, üstökösök ütköznek és így szóródnak szét gyűrűvé.

A gázbolygóink közül a Jupiter a legnagyobb, az összes többinél sokkal nagyobb tömegű. Éppen ezért gyanítom, hogy a gázbolygóink közül a Jupiter esetében a legkisebb az esély arra, hogy közeli pályás holdat fogjon magának, az azt megközelítő "naprendszeri hulladék" legnagyobb részét megeszi. Meg lehet nézni, milyen tisztára söpörte a pályája környékét.

Így elég alacsony az esély, hogy olyan követőt kapjon, ami elég lassan közelíti meg spirálpályán ahhoz, hogy széteshessen a Roche-határon a bolygóba zuhanás nélkül, valamint arra is viszonylag kis esély van, hogy a befogott égitestek elég sokáig keringjenek viszonylag stabil, egymáshoz közeli pályán ahhoz, hogy ütközzenek egymással.

A kívülről, mondjuk az Oort-felhőből jövő potyadék a külsőbb bolygók pályavonalában sokkal könnyebben foghatóak be, mint a Jupiter pályáján, ahol már jelentősen gyorsabbak.

Mindezek összejátszhattak abban, hogy amilyen égitestek a külső gázbolygóknál gyűrűt tudtak produkálni, azok a Jupiter esetében egyrészt már nem jöttek, másrészt vagy nem voltak befoghatóak, vagy fel is kajálta őket a bolygó.

Persze én most itt csak tippelgetek. A száraz valós tény az is lehet, hogy színtiszta véletlen, hogy a Jupiter csak ilyen halvány tüllszoknyát kapott.

Tudtommal ezek a gyűrűk nem stabilak, nem állandóak, csillagászati időléptékekben mérve: jönnek, mennek... Ha karambol volt, törmelék lesz, ha nyugalom van, akkor az idővel összeállhat valami nagyobbá (a többi égitest is így született), vagy lezuhan, kirepül... magyarán elfogy.

Ha pár évmillióval előbb vagy később születsz, akkor lehet, hogy épp a Jupiternek lenne látványos gyűrűje, a Szaturnusznak meg semmi. Nem biztos, hogy bele kell ebbe többet magyarázni, de hát ki tudja...