Az emberiségnek mennyi időbe tellene megépíteni egy számítógépet, ha az őskorból indulnánk és csak az elméleti tudás lenne meg?

Ez nagyon függ a rendelkezésre álló infrastruktúrától. Az első tranzisztorféleséget a 20-as évekre datálják, a tranzisztor gyakorlati alkalmazását 1947 re. (Bell labs.)

A fejlődésnek nem célja volt a Corei7, hanem terméke. Azt azonban érdemes tudni, hogy az első PIC-ek már a 70es évek közepén megjelentek a katonai alkalmazásokban, míg a hétköznapi életben ez mintegy 20 évvel később történt meg!

A gyártási infrastruktúra létrehozása (manapság sem mindenb bokorban gyártanak 14 nm es technológiával 731 millió tranzisztort egy lapkára) a nulláról indulva csak azon múlik, mekkora erőforrást feccöl bele az előállító csapat.

Ha meg lehet venni a szükséges gépeket, akkor néhány év. minél több tudás hiányzik, annál lassabb lenne a folyamat.

De lehetséges, az is, hogy néhány zsákutcát kikerülne a technológiai fejlődés, nem lenne win hanem egyből az őslinux terjedne el. ahogy a processzorok architektúráját szinte megbénította a hagyományos x86 kompantibilitás, lehet, hogy egyből sokkal hatékonyabb típus kerülne kifejlesztésre.

Ezzel a kis kitérővel azt akartam bemutatni, hogy a fejlődés pillanatnyi iránya (ami későbbi irányokat döntően befolyásolja) sokkal inkább fügvénye a rendelkezésre álló erőforrásoknak és a pillanatnyi igényeknek. Tehát az fog "kitalálódni és kifejlődni" amire igény mutatkozik.

A feltalálók kevés kivétellel nem szeretnek az asztalfióknak dolgozni, pénzért profitért és hírnévért teszik a dolgukat.

Kedvenc feltalálóm Hiram Maxim, ő azt találta fel amire igény volt. (egérfogótól a géppuskáig)

[link]

Szóval öszegzésképpen, egyáltalán nem biztos hogy egy "ujrakezdés" után CorI7 processzoraink lennének. de sokidő úgy 100 év biztos kellene hozzá.

Szerinterm.

>"csak az elméleti tudás lenne meg"

>"És még a papírok is meg minden eltűnne, újra felkéne találni? Mivel senki nem emlékszik a pontos részletekre fejből? "

Ez így nekem kicsit ellentmondás.

Tegyük fel, hogy egy kataklizma után őskori állapotok lennének a Földön. Egyik esetben mondjuk néhány földműves marad, akik nagyon tudnak gabonát termelni, de máshoz nem értenek. Nekik kb. ugyanannyi idő fog kelleni, mint amennyi korábban is eltelt. A másik esetben lennének még mérnökök, matematikusok, fizikusok, + könyvek, stb., tehát minden elméleti tudás megvan. Ebben az esetben (ha amúgy minden erőforrást erre fordítanak és nem szól közbe a politika és egyéb társadalmi gondok), szerintem 100 év alatt újraépíthetnék a szükséges berendezéseket. De valószínűleg sokkal több idő kellene, mert az emberi gyarlóságot nem lehet megkerülni, és közbeszólna a hatalomvágy, háborúk, vallás, stb.

Szerintem is önellentmondás van a kérdésben. Most akkor arról van szó, hogy megvan az elméleti tudás, csak az eszközök vannak meg - vagy pedig még az elméleti tudás sincs meg?

A második esetben nem biztos, hogy újra el tudna idáig jutni az emberiség. Én nem értek egyet azokkal a válaszokkal, hogy "ugyanannyi". Tehát ha az elméleti tudás is elveszne, és újra kéne kezdeni mindent, egyáltalán nem biztos, hogy újra mindent felfedezne az emberiség ugyanúgy, szépen sorban. Lehet, hogy leragadnánk a középkorban.

A kérdés olyan mesterséges és mesterkélt, hogy nem adható értelmes válasz rá.

Először is mindent úgy kezel, mint puszta technikai kérdést. Holott itt emberekről van szó, akiknek ismereteik, egymáshoz való viszonyuk egy szerves fejlődés eredménye. Ha minden anyagi infrastruktúra eltűnne, de a szellemi ismeretek nem, akkor az egyes emberekben meglévő tudás tökéletesen átértékelődik, azaz az emberek egymáshoz való viszonya is alapvetően megváltozna, azaz egészen másképp cselekednének, mint egyébként.

Ilyen helyzetben a dolgot alapvetően jellembéli tulajdonságok vezérlik, amiről viszont semmiféle ismeret nem áll rendelkezésre ilyen helyzetből (hiszen nem vizsgálható, és semmiféle ok nem is volt a vizsgálatra). Emiatt bármi állítás egy érzelmi tipp, hiszen semmiféle ismeretre nem támaszkodhat.

Egy apró példa. Ma egy elektromérnök és egy favágó között meghatározott viszony van, amit a többi ember szemlélete is megerősít. Ezért tehát két ilyen ember eléggé hasonlóan viszonyul egymáshoz. Ha azonban holnap reggelre minden infrastruktúra eltűnne, az elektromérnök tudása nullázódik (semmi sincs, amire a tudását használhatná), a favágóé erősen felértékelődik. Ez alapvetően átrendezi a szerepüket, a többi ember szemlélete is változik, mégpedig jellemtől függően. Ezért egyáltalán nem lehetetlen az az eset, hogy a "favágó" agyoncsapja az "elektromérnököt", mint fölöslegest, és későn derül ki, hogy ezáltal ez a tudás elveszett, kezdhetik feltalálni az egészet elölről.

Annyi paramétertől függ a tényleges folytatás, hogy mondjuk a jó becslés: úgy két és hatezer év között valahol. Attól függ....

Na, akkor tegyük fel, hogy hirtelen, csettintésre az emberiség átkerül egy másik bolygóra, és nincs papír, toll, számítógép, semmi. És akkor azt kérdezed, hogy mi történne?

Szerintem ez a technika története szempontjából katasztrófa lenne, mégpedig azért, mert a tudományok fejlődésének az alapja az volt, hogy legyen egy következő generáció, aki megtanulja és továbbfejleszti a technikát. Viszont modern eszközök hiányában rengeteg technikai tudást (atomfizikától elkezdve orvostudományig akármit) egyszerűen nem lehetne átadni a következő generációnak, és mivel minden könyv elveszne, ezért egyik generációról a másikra az emberiség tudásának csak töredéke öröklődne át. Nyilván valamilyen íróeszközt feltalálnánk, és akik még az adott tudományok szakemberei, azok lejegyeznének valamit a tudásukból, de ha ők kihalnak, nem lenne utánpótlás. Így lassan elveszne minden elméleti tudás. Egyébként is, ha egy ismeretlen bolygóra kerülne az emberiség, a fő problémája inkább az élelmiszer előállítása lenne, és az egészségügyi problémák, lakhatás megteremtése stb., elég kevesen tudnának elméleti kérdésekkel foglalkozni.

Szóval ha engem kérdezel, egy-két generáció alatt teljesen elveszne az általunk felhalmozódott tudás, csak töredéke maradna meg, és az is egy szűk elit kezén, aki nem tudna vele mit kezdeni (pl. mikrobiológiával vagy a relativitás elméletével mit kezdesz, ha örülsz, hogy krumplit vetsz és van mit enned?). Hiába maradna valamennyi ismeret, a mindennapi élettől távol lenne, és nem lenne az embernek szüksége rá, így elfelejtődne. A mindennapi életben az emberek ókori szinten élnének. Gyakorlatilag újrakezdődne a történelem.

Egy civilizáció úgy termeli újra magát generációról generációra, hogy egyrészt van gyerek, akit felnevel az adott kultúrában, másrészt pedig megvan a kulturális közeg, ahol ez megtörténik.

Namost, a civilizáció elpusztul, ha

1. nincs, aki a kulturális értékeket átadja (ha minden felnőtt hirtelen kihalna, és csak gyerekek maradnának, akkor is újrakezdődne a történelem)

2. nincs gyerek, utánpótlás

3. ha elveszik az adott kulturális közeg.

Bármelyik eset történik meg, újrakezdődik a történelem, vagy legalábbis elég mély törést szenved.

És fentebb már írtam: szerintem nem biztos, hogy ismét eljutna az emberiség olyan fejlettségi szintre, ahol most van. Igazából rengeteg civilizáció van a világon, akik az európai ember nélkül ma is középkori szinten élnének, Amerikától kezdve Ázsián át Ausztráliáig.