Van-e olyan folyamat/jelenség, ami ténylegesen véletlenszerűen zajlik le?

Semennyire, a kémiai reakciók amúgyis statisztikus eredménnyel érnek véget, soha nem 100%-osak. Tehát egy egyensúlyi állapot áll be, amely ha eltolódna az egyik irányba, akkor automatikusan visszaáll az egyensúly.

Olyan létezhet, hogy egy előre kiszemelt atom vagy molekula valamilyen véletlenszerű hatás miatt éppen nem, vagy nem úgy vesz részt a reakcióban, de akkor majd részt vesz egy másik... Tehát makroszkopikus szinten, ahol a kémcsőben reagáló anyagokról beszélünk, már semmilyen hatása nincs a kvantummechanikai véletlenszerűségnek.

Kizárólag csak a statisztikának.

Létezik ilyen makroszkopikus hatás is:

pl. az örvény vagy a hegyére állított ceruza.

Az örvényből nem tudod, milyen irányban jössz ki - a ceruza pedig (ha tökéletes), bármerre felborulhat.

Vagy, ha egy jó zajos ellenállás zaját kinagyítod, az is ilyen.

Első vagyok.

Én azért megkülönböztetném a "ténylegesen" véletlenszerű és a "látszólagosan" véletlenszerű véletleneket is, és a ceruza eldőlését vagy az ellenállás zaját nem tartom ténylegesen véletlen folyamatnak.

Vannak olyan jelenségek,amelyek leírása olyan bonyolult, hogy teljesen reménytelen a gyakorlatban meghatározni, ezért statisztikus modelleket alkalmazunk és valószínűségeket definiálunk,ilyen például a cerzua eldőlése. De ha ismernénk minden körülményt, a ceruzát körülvevő összes atom pozícióját és kezdősebesség vektorát, akkor meg lehetne határozni, hogy merre dől a ceruza. A kvantummechanikában viszont elméletileg sincsenek olyan elemek, melyeknek ha ismernénk a paraméterét, akkor meg tudnánk határozni egy adott jelenség kimenetelét.

Ennek ellenére nagyon nagy mértékben befolyásolja a makroszkopikus világot. Ilyen jelenség például a radioaktív bomlás. A klasszikus mechanika törvényei szerint radioaktív bomlás nem jöhet létre, mert az atommag elemeinek olyan nagy energiára kellene szert tenniük,ami nem áll rendelkezésükre. De a kvantummechanika törvényei szerint bármikor megkaphatja (véletlenül) a kiszakadáshoz szükséges energiát, így meg lehet mondani egy radioaktív anyagnak a felezési idejét, noha az anyag egyes atomjainak bomlása semmilyen módon és módszerrel nem jósolható meg előre.

Ezért írtam, hogy tökéletes esetben.

Hibátlan ceruza, vízszintes aljzat, nincs légmozgás, és mozdulatlan, amikor elengeded.

Garantáltan eldől, és egyenlő valószínűséggel minden irányba.

Első vagyok.

Szerintem ilyen esetben nem dől el a ceruza. Ha lerakod a ceruzát,megbeszéled minden levegőben levő atommal, hogy mozdulatlan maradjon és a rendszer határain ügyelsz arra, hogy egyetlen egy atomot se lökjél meg, akkor a ceruza ott fog állni magában. Mondjuk ez lehet, hogy önmagában sem lehetséges, hiszen ha a molekuláknak polárosak vagy hat rájuk a gravitáció, akkor mindenképpen mozogni fognak és a klasszikus mechanika törvényei szerint ki lehetne számolni, hogy merre dől el a ceruza, ha le tudnád futtatni azt a 6*10^23 darab egyenletet. De mivel ezt nem tudjuk megtenni, ezért úgy érzékeljük, hogy a ceruza véletlen irányba dől el.

De nem azért dől el a ceruza véletlen irányba, mert a kvantummechanika jelenségei mögött igazi véletlenek vannak, mert ez nem kvantummechanikai jelenség, hogy eldől egy ceruza.

Jelentősen befolyásolhatja a makroszkopikus világot egyetlen véletlenszerű kvantumfolyamat is. ott van pl. a Schrödinger macskája, aminek az élete múlik azon, hogy egy darab atom elbomlik-e vagy sem. Igaz, ehhez ember által mesterségesen készített berendezés szükséges, na de az ember is a természet része, tehát minden, amit létrehoz, tekinthető úgy, hogy maga a természet alkotta.

Engem ebből a szempontból az érdekelne, hogy ezek a kvantum-szintű véletlenek vajon kihatással vannak-e az agyműködésre, tehát lehetséges-e olyan, hogy egy idegsejt kisülését vagy nem kisülését valamilyen kvantumbizonytalanság dönti el. Mert ha igen, akkor az azt jelenti, hogy a kvantumos véletlenek tömegesen és elég jelentősen befolyásolják a makroszkopikus világot minden pillanatban az embereken és állatokon keresztül.