Ha az atomok nagyrésze üres tér, akkor mitől sűrű az anyag?

Többször volt már itt a téma.

Az elektront ne pici golyónak képzeld itt el, hanem felhőnek. Kitölti a rendelkezésére álló helyet (bár mindenütt más a sürüsége).

Nézd meg ezt:

[link]

Gyakorlatilag maga az éter, a sűrű anyag, aminek csak kis "buborékjai" a részecskék, amelyeket mi érzékelünk. Ha hozzáérünk valamihez, nem ér össze 2 atom, csak elég közel lesznek a kölcsönhatáshoz, ami igen, arányaiban távol van.

bővebben itt olvashatsz róla:

[link]

(Az éterelmélet sajnos még/már nem egységesen és hivatalosan elfogadott a fizikában, ettől függetlenül ez a jó.)

Két dolog miatt:

1: rohadt sok van belőlük.

2: számottevően erősek az atomokat összekötő kémiai kötések.

(Az emberi testben kb. 7 X 10^27 atom van.) :)

[link]

Ez egy Hidrogén atom, ennél élesebb képet még nem sikerült készíteni... :)

Na igen, ezzel kellett volna kezdeni. Ez mutatja meg a kémia és az atomfizika szépségét.

Arra azért figyelj, hogy ezek az atomok egyre nagyobbak. Ha megnézed pl. a litium atomot - abban nagyjából benne van a hidrogén, ahogy az ábra is mutatja. A többiben is, csak ott nem mindenütt mutatja. Ezek az elektronhéjak egymásra épülnek, mint a hagyma héja (megszórva néhol egy kis piskótával).

Ilyen méreteknél a hétköznapi tapasztalatok és az evolúciósan örökölt szemlélet a körülöttünk lévő világról alkalmazhatatlan. (Egy ember csecsemő és pl egy kölyök macska ha lát egy mozgó valamit amit eltakar egy tárgy az a hipotézise van hogy az továbbra is ott van. És eszébe sem jut, hogy azaz egy valami egyszerre több helyen legyen stb. Ez a szemlélet megvan minden emlős fajnál.)

Animációval ezt nem lehet hűen szemléltetni. Nincs úgymond mérete egy szubatomi részecskének. A részecske mellesleg egy régi korból származó szóhasználat amit meghagytak. Akkor még úgy képzelték el hogy kis kapók állnak ki a részecskékről melyek összekapcsolódnak és azért van egybe az anyag, de ezt nem mind tudományos hipotézis hanem filozófiai volt. A részecske egy félrevezető elnevezés. A részecskének megtalálási valószínűségük van amit valószínűségi sűrűségnek is neveznek. Hol részecskékről hol hullámokról beszélünk mikor melyik tulajdonságát "látjuk". Mint említettem hogy nincs mérete nekik, valamekkora térrészbe beszoríthatjuk őket, de nem akármilyen kicsibe. Melynek Fizikailag lehetséges alsó korlátja a Compton hullámhossz. A részecskéhez lehet mégis karakterisztikus méretet hozzárendelni ez a Compton hullámhossz.

A Pauli-féle kizárási elv miatt tudjuk megfogni az üvegpoharat és nem átnyúlunk rajta keresztül és azért nem zuhanunk bele a padlóba.

Annak szemléletesére, hogy milyen távol áll a részecskék világa az általunk megszokott világtól erre van egy mese: Vannak egysejtű kis élőlények melyek tudnak beszélgetni egymással, nem látnak azt se tudják hogy mi az hogy látás, a hideget meleget érzékelik. Akkor éreznek valami tárgyat ha hozzáérnek és egymással is csak úgy tudnak beszélgetni ha egymáshoz érnek. Egyszer az egyik közülük elkezd látni. Látja a havat azt mondja rá hogy látom hogy ez fehér. Aztán lát egy labdát ami forog az egyik fele fekete a másik fehér. Ja akkor az egyik fele hideg azt a következtetést vonják le a többiek. Ő meg mondja nem nem hideg csak fehér. Az meg hogy lehet csodálkoznak. Kérdik hogy hol van a labda. Mondja hogy mindnyájatok mögött távolabb. Ha távolabb van akkor meg honnan tudod, miről beszélsz?

@16:35

Az mérések sorozatával és egy képalkotó eljárással készített kép. Szó sincs arról, hogy egy szuper nagyítot (szuper mikroszópot) fogtak és felnagyították majd lefényképezték. Egy másmilyen képalkotó eljárással másmilyen képet kapnánk. A színek is egy hamis színezés eredménye a képen.

Nagyon nehéz elképzelni - a legjobban akkor jársz, ha egy hullámzó felhőnek képzeled el az elektront ilyenkor (amikor nincs atomban, kis helyre beszoritva, akkor viszont másképp viselkedik).

Csakhogy ez a felhő nem egyforma sürü mindenhol: pl. a hidrogénatomban a mag környékén a legsürübb, és kifelé ritkul. Ezt nagyon nehéz ábrázolni.

Az elektronok pedig taszitják egymást, ezért nem tudod összenyomni az anyagokat, és ezért érzed az erőt, amikor hozzáérsz valamihez.