Az évszakok miért nem egy évben sorakoznak sorban, miért vannak két évre szétszedve?

Történeti okokból. Ahogy történeti okokból 28 vagy 29 napos a február, és 31 napos az augusztus.

Több nap is volt újév napja. Volt, hogy a karácsony volt, volt, hogy április elseje, de volt még más is.

Nem volt ez mindig így. Sok nép ünnepelte korábban is az újévet, eltérő időben. Igazából kulturális okai vannak, és itt Európában az időjárási körülményeknek köszönhetően (értsd: négy évszak) alakult ki egy a maihoz hasonló rendszer. Mondom, hasonló - amolyan távolról hasonló.

Egyes népeknél a téli napforduló volt az újév kezdete, hiszen innentől hosszabbodtak újra a nappalok. Persze ezt kultikus és vallási eseményekkel is összefüggésbe hozták. De itt Európában ez nagy jelentőséggel bírt. Nem véletlenül, hogy karácsonyt is december 24-én ünnepeljük. Valójában ez már egy ünnep volt (a rómaiaknál nem az újévé!), és a keresztények úgy akartak egy pogány ünneptől megszabadulni, hogy Jézus születésének ünnepét a téli napforduló idejére tették. Ez valójában kultikus jelentőséggel bír: a fény győzelmét jelentette a sötétség felett. Ez többezer évre visszamenőleg megtalálható az európai kultúrkörben, rengeteg népnél.

Ha megnézzük az újévet, akkor azt kell látni, hogy az ókori rómaiak még valóban márciussal kezdték az évet. Ennek oka igen egyszerű volt. A rómaiak ismerték a hónapokat, és Julius Ceasar megalkotta a ma ismert naptár korábbi változatát (ezen persze később finomítottak). Igen ám, de előtte csak 10 hónap létezett. A hónapok neve is gyanús kicsit. Október - az octo, latin előtag 8-at jelent. A decemberben is a decem- tizet. Ha decimális számrendszerről beszélek, te a tizes számrendszerre gondolsz, nem a tizenkettedikre. Ennek az oka valójában nagyon prózai: Ceasar idejéig a január és február hónap egyszerűen nem létezett. Pontosabban a napokat számolták, de nem volt rá megnevezésük. Ennek oka, hogy a fontosabb földművelési, mezőgazdasági munkák tavasz elején kezdődtek, és ősz végére, tél elejére véget is értek. Decemberben még ugye ott volt a már említett napforduló. Azonban januárt és februárt nem tartották fontosnak, mert akkor nem sok érdemi tevékenységet végeztek, így számon sem tartották. Tehát jött a tizedik hónap, utána olyan 60 napnyi pangás, majd újév.

Ceasar már bevezette a január és február hónapokat, februárt 29 naposra tervezte, mely szökőévenként 30 napos. Augustus császár vett el egy napot a februárból, és átrakta nyárra, csak hogy a róla elnevezett hónap ne legyen rövidebb, mint a Ceasarról elnevezett (természetesen júliusról és augusztusról beszélünk).

Ez persze nem érintette nagyon az újévet, de legalább már ezt a két hónapot is meg tudták nevezni. Korábban igény sem volt rá.

A középkori Európában már szó szerint káosz volt. Megmaradt ugye a római korból a március 1-e, mint újév kezdete; de egyesek már január 1-jét tartották az újév kezdetének; máshol december 25-ét; megint máshol március 25-ét (ez Gyümölcsoltó Nagyboldogasszony ünnepe a keresztény-katolikus kultúrkörben).

Ennek a káosznak XIII. Gergely pápa vetett véget. Valójában őt nem az újév kezdete izgatta, hanem, hogy valami baj volt a Julius Ceasar-féle naptárral. Mégpedig, hogy a 4 évenkénti szökőév egy picit sok volt. Ez eleinte nem okozott gondot, de 1000 év alatt eljutottak odáig, hogy 8 nap eltérés lett a naptár szerinti és a valós idő között. Ez persze már komoly gondot okozott a földműveseknek a mezőgazdaságban. Hiába csináltak mindent naptár szerint, ha valahogy az időjárás mintha más lett volna. Ez küszöbölte ki Gergely pápa a Gergely-naptárral. Méghozzá úgy, hogy beiktatta, hogy minden negyedik év szökőév, kivéve, amelyik osztható százzal, kivéve amelyik osztható ezerrel. Vagyis például 1900 nem volt szökőév, mert osztható 100-zal. 2000 szökőév volt, mert osztható ugyan 100-zal, de osztható 1000-rel is. Ha már Gergely pápa így megreformálta a naptárat, a dátumot is átállították, méghozzá 1582. október 4-e után október 15. lett, a köztük lévő napok egyszerűen kimaradtak. Így a naptár újra a nap járásához igazodott, pontosabban a föld keringési pályájához a nap körül, de ugye ilyenkor egyszerűbb a napsugarak beesési szögével számolni.

És ide kapcsolódik a január 1-jei újév. Ha már reform, akkor Gergely pápa egész egyszerűen január 1-jét határozta meg az év kezdetének. Ezzel valójában egy mindenki számára egységes naptárat teremtett. Miért? Mert ha én belenézek a naptáramba, és látom, hogy mondjuk 1978. február 2. van, akkor ha valaki más belenéz a sajátjába, ő is látja, hogy 1978. február 2. van, és nem mondjuk 1977. február 2-a.

Az elterjedés persze problémás volt. A 20. század elejére terjedt csak el világszerte.

De ez nem jelenti azt, hogy ne őrizték volna meg egyes népek a saját kultúrájukat. Az ortodox keresztényeknél is megvan az újév kezdete, a kínaiaknál is a kínai újév kezdete, vagy a zsidóknál a zsidó újév kezdete. Ami viszont változott, hogy mindenki kapott egy egységes naptárat, amiről meg lehet mondani, hogy egy adott esemény pontosan mikor lesz. Segít tájékozódni az időben.

És hogy ketté vágja a telet? Ez nem hiszem, hogy annyira szempont. Egyes helyeken nincs is csak mondjuk két évszak. De legalább egységes a naptár.