Milyen pszichológiai háttere van a hitnek?

Laikus vagyok, de szerintem azzal van kapcsolatban, hogy az ember szubjektíven érzékeli a világot. Amit érzékelünk, az egyrészt függ az érzékszervek információitól, másrészt az agyunkban lévő belső világképtől, amit mi magunk alakítunk. Persze nagyrészt az érzékek alapján, de akkor is két külön dologról van szó. Ez a belső világkép nagyon képlékeny, és általában nem is vagyunk tisztában vele, hogy valós-e, illetve hogy mit nevezhetünk valósnak. Gondoljunk a különféle pszichés betegségekre, amikor a beteget nem lehet meggyőzni róla, hogy senki nem üldözi, vagy hogy a hangok a fejében nem űrlényektől jönnek. (Nem kell szoros párhuzamot vonni, ez csak példa volt.)

Szóval ha pl. egy hívő meg van győződve a hitéről, akkor az valósággá válik a számára.

Az ember elhiszi, amit a szülei mondanak neki. Alapvetően ennyi. Ez egy nagyon mély evolúciós berögződés. Ahogy minden egyes vallásos vitában felhozza az ateista oldal, a vallásosak túlnyomó többsége olyan vallású amilyennek született. Amit a szülei kisbaba korától mondtak.

Ami a "megtapasztalást" illeti, a vallásos rituálék úgy vannak kitalálva már az ókor óta, hogy előhozzanak bizonyos érzéseket az emberekben. Pl. a közös éneklés nem csak minden egyes vallásnak a része az őskortól napjainkig, de még a politikai mozgalmaknak is. Az embereknek valamiért nagyon jó nagy tömegben együtt énekelni. Honnan veszik, hogy az érzés amit tapasztalnak Istentől jön? Lásd előző pont. Mert ezt mondja mindenki körülöttük.