A zuhanásos halál mennyire fájdalmas és gyors?

Két repülős zuhanásról tudok, ahol kilométeres esést túléltek.

Az egyik egy világháborús pilóta volt, aki az égő gépből ugrott ki ernyő nélkül és egy fenyőerdőben az ágak tompították-lassították az esést odáig, hogy rengeteg törött csonttal és ágakkal tűpárnává szurkálva landolt, de túlélte.

A másik egy, az 50-es-60-as években járati gépről a kiszakadó ajtóval kiesett stewardess, aki egy átriumos bevásárlóközpontban, több üvegtető réteget áttörve egy bútorbolt kanapéján landolt, szintén ronggyá törve.

Volt egy 30-50 méteres lassulási szakaszuk, ami a G-terhelést nagyságrendekkel csökkentette.

Enélkül csak lekvár maradt volna belőlük.

Csak viszonyításként, jópár éve egy mexikói úgy próbált az USA-ba emigrálni, hogy egy utasgép kerékszekrényében bújt el. A repülési magasság alacsony nyomásán szépen megfulladt és a reptér előtt, a kinyíló futóművel kiesett és egy kertvárosban landolt, na utána három előkertet kellett takarítani.

Számold ki, hány G-t jelent 200 km/h-ról fél méteren lelassulni. Aztán vesd össze azzal, hogy a koponyára ható 90 G már halálos lehet.