Az ellenáramlás elve miért segíti a vesedialízist?

#1

"Az a lényeg, hogy emiatt kis energiabefektetéssel tud mozogni a folyadék, és intenzív szívóhatást enged érvényesülni."

Ez így nem igaz. (Illetve meg lehet győzni, hogy de, csak akkor támaszd alá valamivel. De a folyamat lényege nem ez.)

Az ellenáramlás elvét a hőcserélővel lehet szerintem legjobban szemléltetni. Tegyük fel, hogy télen a benti elhasznált levegőt ki akarjuk cserélni frissel. Az a bibi, hogy ez hideg. Felmelegíteni sok energia. Mit lehetne tenni? Ott az elhasznált levegő, az már meleg! Használjuk annak az energiáját a melegítésre.

Ha a két (kivezető s bevezető) csövet egymás mellett futtatjuk a hő a meleg levegő felől a hideg fele fog áramolni (nyilván akkor hatékony, ha hosszan futnak egymás mellett). Ha egymással párhuzamosan fut a két cső (a levegő bennük azonos irányban áramlik), akkor egyre jobban kiegyenlítődik a hőmérséklet. Így csak a hőmérséklet-különbség feléig tudjuk felmelegíteni a friss levegőt.

Ha ellenben a két csőbe egymással ellentétes irányban áramlik (elég hosszan) a levegő, végig megmarad a hőmérséklet különbség. Tehát ha a bevezető cső végén a friss levegő hőmérséklete már magasabb a kinti és benti levegő hőmérsékletének átlagánál, a másik csőből akkor is tud hőt átvenni, hiszen a kilépő csőbe épp akkor lép be a benti, még szobahőmérsékletű levegő. Így ellenáramlásos rendszerrel a friss levegőt akár a szobahőmérséklet közelébe fel lehet melegíteni plusz hőforrás nélkül. (Az más kérdés, hogy a közeg mozgatása a csövekben elég energiaigényes, így ilyen célra - tudtommal - nem sokszor szokták használni, de például a pasztörizálásnál alkalmazzák az ellenáramlás elvét.)

A vese esetében nyilván nem a hő, hanem az oldott anyagok átadásáról van szó.

Jó hosszú szöveg lett, de egyébként egy kép szerintem többet mond ezer szónál (én ráadásul kettőt is linkeltem, igaz nem a vesében levő folyamatokat ábrázolják, de ezekről talán jobban érthető a lényeg):

[link]

[link]