Ha a kémiai kötések energiát tárolnak, miért kell energiát befektetni a felbontásukhoz?

Tiszta poén végigolvasni ezeket az okfejtéseket.

Azért egy egyszerű félreértést hadd tisztázzak, ha már erre felé járok:

#10-nek: a fing esetén csak arról volt szó, hogy a gázmolekulák elmennek a terem másik végébe, ez diffúzió, és ez koncentrációkülönbség hatására egy végbe, hogy utána mi történik az már mind1, nem erről volt szó, pont. Azért zöldeket nyomtam, mert ez kegyetlen. XD

"Irgalom attya... milyen kémiai kötés felbomlása tudatos?????"

Elképzelhetőnek tartom hogy félreértetted a mondatom! :D

Tudatos felbontás alatt gondolj pl. egy kémiai kísérletre... :D

“Attól, hogy fingáskor a rednszer energiája nagyobb, nem következik, hogy abba energia lett befektetve.”

Hogy a fenébe ne következne? Alapelv, hogy a rendszer létrehozásához szükséges energia ugyanakkora, függetlenül attól, hogy milyen úton hoztuk létre a rendszert. Vagyis ha van egy nagyobb energiájú rendszer és egy kisebb energiájú, akkor a nagyobb energiájú rendszer létrehozásakor pont annyival több energiát fektetünk be, mint amekkora felszabadul akkor, amikor a rendszer spontán átmegy a kisebb energiájú állapotba.

Magyarul, ha van egy szobában diffúz fing, és azt össze akarjuk terelgetni, akkor pont ugyanannyi X adag energiát fektetünk be (nyilván mínusz a veszteség), mint ami felszabad akkor, amikor a folyamat fordítva (spontán) végbemegy, azaz amikor fing szétoszlik.

Ha tudnánk kétféleképpen fingani, egyszer “koncentráltan”, egyszer pedig úgy, hogy a fing eleve diffúzan szétterül a szobában, akkor ez utóbbi pont annyival az X-szel kevesebb energiába kerülne, mint a fing összeterelésének energiaigénye volna. Ez a különbözet az a bizonyos “befektetett energia”, ami bizonyára elenyészik a fingás energiaigényéhez képest, mégis egy valós többlet.