Az elektronegativitást mi alapján határozták meg?

Legelőször a Millikam-kísérlettel mérték meg az elemi töltés nagyságát. Hogy miért ennyi, azt nem tudjuk egyelőre. A töltés kvantáltságának okát mg nem tártuk fel, legalábbis nem igazoltuk a megmagyarázására irányuló elméleteket. Dirac nevéhez fűzödik a máig legelfogadottabb elmélet, ugyani a mágneses monopólus létezéséből kissé bonyolult számolással levezethető az, hogy az elektromos töltés szükségszerűen kvantált.

Ezen kívül léteznek olyan extrém hipotézisek is, hogy pl. a világon csak egyetlen elektron létezik, és az egyfolytában időt utazik, ezért van belőlse sok (fermion, szóval nem mond ellent semminek).

Az első kérdező úgy látom, kissé félreértette a kérdést (az elektronegativitás nem az elektron töltésének nagysága, hanem egy atom elektronvonzó képessége).

Az elektronegativitás meghatározása nem triviális feladat, többféle módszer is van rá (és ezek nem feltétlenül adják pont ugyanazokat az értékeket). Legelőször Pauling határozta meg az elemek elektronegativitási értékeit. Az ő módszerének az alapja az volt, hogy megfigyelte, a vegyületmolekulákban a kötések erőssége nagyobb lesz, mint azt az elemmolekulákban megfigyelt kötési energia alapján várnánk (pl. a HBr molekulában nagyobb a kötési energia, mint a H2 és Br2 molekula kötési energiájának átlaga). Magyarázata szerint ez azért van, mivel az atomok eltérő elektronegativitása miatt a kovalens kötés poláros lesz, azaz ionos jelleg is erősíti az atomok közötti kapcsolatot. Tehát az eltérés az elemmolekulákban mérhető átlagtól annál nagyobb lesz, minél inkább ionos jellegű a kötés, azaz minél nagyobb a különbség a két atom elektronegativitása között.

A módszerről, valamint az elektronegativitás más meghatározási lehetőségeiről bővebben itt olvashatsz (angol):

[link]