Ez igaz, a többi lent?

Ő…

Mivel a világűrben mindenhol van egy háttérsugárzás, aminek a „hőmérséklete” –270,42 °C, így az világűrben, a csillagoktól távol az apró kődarabok hőmérséklete ehhez az értékhez tart, nem az abszolút nulla fokhoz. Viszont itt a Naprendszerben, főleg a Föld pályájához közel nem vagyunk távol minden csillagtól, hanem egyből itt van a Nap, ami például a Holdnak a felé eső oldalát 250 °C-ra is fel tudja hevíteni. Mondjuk a Hold lassan forog egy aszteroidához képest, de még így is csak –150 °C-ra hűl le éjszaka. Tehát a Föld pályájához közel keringő aszteroidák hőmérséklete szerintem inkább 0 és 100 °C között van. Ha jól értem az alábbi cikket, akkor a Mars és Jupiter között keringő aszteroidák átlagos felszíni hőmérséklete –100 °C, de ugye ők távolabb vannak a Naptól.

[link]

> „A filmekben a meteorokat mindig úgy ábrázolják, hogy zuhanás közben tűzcsóvákat húznak maguk után,…”

És ezt kivételesen jól csinálják, mert a légkörbe érve ezek a cuccok tényleg nagyon fel tudnak melegedni. Biztos láttál már hullócsillagot, de rákereshetsz a Cseljabinszki meteorra is.

> „így elterjedt az a nézet, hogy a meteorok forrók.”

Ezt nem tudom, hogy igaz-e. Kéne csinálni egy felmérést, hogy ez mennyire elterjedt nézet.

Utóirat: ehhez annyira nem értek, mert nem annyira érdekes, de elvileg a világűrben levő 10 km-nél (vagy valami megállapított határnál) nagyobb kődarabokat aszteroidának hívják, és nem meteornak. A meteor elvileg az, ami belép a Föld légkörébe, így felforrósodik, tehát a meteorok ha jól értem, szükségszerűen forrók (több ezer fokosak). Ami kődarab meg az űrből jön és földet is ér, az a meteorit.

Jól írják az előzőek, nem is fűzök hozzá semmit.

Csak nézd meg a Cseljabinszki felvételeket! Íme:

www.youtube.com/watch?v=MsONy1xMVRg

Ez nem filmes trükk, ez a valódi kinézete egy ilyen eseménynek!

A világűrben haladó ilyen égitestet üstökösnek hívjuk. A csóvája a napenergia hatására leváló részecskékből áll.

A földi légkörbe belépő égitestet meteornak hívjuk. Ekkor a súrlódás hat rá egyre nagyobb erővel. A felszíni hőmérséklete (továbbá a látvány) erősen függ a beérkezés szögétől. Ha nagy szögben érkezik (ekkor általában gyorsabb is), rövid ideg tartózkodik légkörben, kevéssé van ideje felforrósodni, és nehezebb észrevenni. Ha nagyon kicsi szögben éri el a légkör felszínét, sokáig van ott, és ezért felforrósodik. Egyéb körülményektől (pl. forgás) függ, hogy egyenletesen, vagy sem. A súrlódástól leválnak apró szemcsék, ezek kicsi tömegüknél fogva sokkal gyorsabban felizzanak, mint a nagy tömegű eredeti égitest.

Tehát a pályaadatoktól függően maga a meteor is lehet tüzes, de lehet, hogy csak nagyon meleg. Ami izzik,az mindig a leváló apró szemcsék, amelyek ráadásul jobban is lassulnak, tehet kialakulhat a csóva.

De a filmekben nem valódi esemény látszik, hanem trükkfelvétellel erősen felnagyított jelenség, hogy szembetűnő legyen. Filmbéli meteorcsík a valóságban nme létezik.

A felizzó réteg nagyon vékony mindig a légkörbe zuhanó, alapból hideg kődarabon. Ha elég nagy ahhoz, hogy földet is érjen, akkor is, akármilyen forró a legkülső, a belsejének nincs egyszerűen ideje felmelegedni.

A földet érés pillanatában is kívül még izzik egy vékony réteg, de belül jóval nagyobb tömeg van mínusz száz fok alatt, ez pillanatok alatt visszahűti a külső réteget is.

Általában a becsapódás után másodpercekkel a meteorit már kívül is tökhideg.

Persze az átmelegedés mélysége erősen függ a meteorit anyagától, állagától (tömör vagy porózus), homogenitásától, összetételétől.

Így a földet ért meteorit elvileg az izzón forrótól a deresre fagyottig bármilyen hőmérsékletű lehet.