Hogy lehetséges hogy ilyen jóban vannak?

Láttad volna nálunk, amikor a macska a kutya mancsai között aludt, és a kutya is aludt, és eszükbe sem jutott bántani egymást. Ha együtt nőnek fel az állatok, vagy tudja a kutya, hogy ugyanahhoz az emberhez tartozik a másik állat is (és ott volt a születésénél is), akkor egy jól betanított kutya nem fogja a másik állatot bántani. A másik állat pedig megszokja a kutyát. Persze ehhez hozzátartozik, hogy foglalkozni kell velük, és nem szabad, hogy a kutya féltékeny legyen.

Egyébként a kutya fajtája se mindegy, a németjuhász az egyik legintelligensebb (ha nem a legintelligensebb) kutyafajta, nagyon könnyen tanítható. Egy pitbull már nem biztos, hogy így játszana a kacsával...

Egyébként a németjuhászról tudnék mesélni, pontosabban szüleim tudnának, mert kiskoromban volt itthon. Az is sok-sok óra foglalkozással be lett tanítva, és mikor még pici voltam (pár éves), akkor nagyon sokat játszottam vele. De a kutya olyanokat megcsinált, hogy akartam lemenni a lépcsőn, és vágódtam volna el, anyám már nem tudott időben odaérni, de a kutya lefeküdt elém, hogy rá essek, és ne a kőre. Megmentett egy súlyos sérüléstől. Amikor meg szomszéd néni átjött megnézni, és meg akart simogatni (ekkor még járni se tudtam) a kutya elkapta a kezét. A szomszéd néni nagyon megijedt, de mikor a kutya elengedte, nem volt harapásnyom a kezén. Nem harapott rá a kutya, csak a szájával megfogta a kezét, hogy ne tudjon engem megsimogatni, mert a kutya nem akarta. Egyszer meg (ezt is elbeszélésekből tudom) valamiért benyúltam a kutya szájába. Anyám utólag se jött rá, miért, de majdhogynem lenyomtam a kezemet a torkán. El tartott egy pár percig, aztán anyám észrevette, és nem is a kutyára szólt, hanem rám, hogy hagyjam abba. Ahogy elmondta a kutya már majdnem megfulladt, de nem morgott rám, nem harapott, hanem egyszerűen csak tűrte. De nem bántott volna engem.

Hihetetlen, hogy mikre képesek az állatok, ha eleget foglalkozol velük.