"Ami nem írható le matematikával, az nem létezik. " Igaz?

hát itt van pl ez az axiómaként beállított mondat, amit idézel. Ez nem írható matematikával és létezik (valaki létrehozta). Egyben egy jó kis paradoxon is.

Vagy itt vagyok én. Létezem,, de ha valaki megpróbálna "leírni engem matematikával", úgy rúgnám fel, hogy elszállna, mint egy szputnyik, pályára állna és merenghetne egy életen át, hogy mi is volt a számításaiban a hiba:D:D:D.

Nem minden írható le matematikával. Persze, a fizika alapvetően matematikai képletekkel írja le a világot, de azért ott sem csak a matematikáról szól a dolog. Olyan természettudományokról nem is beszélve, mint a kémia vagy biológia. A kémiában még találkoztam a matematikával, mint segédtudománnyal (bár őszintén megvallva a kémia sosem volt az erősségem), biológiában pedig már egyáltalán nem volt jellemző. Persze, ott is előkerül, nem azt mondom, de azért az állatok viselkedését elég nehéz matematikailag leírni. A történelemről, irodalomról és a humán tudományokról pedig ne is beszéljünk, ahol a matematika szóba se kerül (vagy legalábbis nagyon minimális szinten). Egy szép vers akkor is szép, ha nincs mögötte matematika, és az érzelmeinkre hat - ezt matematikával lehetetlenség leírni. És megjelenik a társadalomtudományokba is a matematika, mégis lehetetlenség azzal leírni a társadalmak működését. Vagy a pszichológia, ami a tudattal foglalkozik. Matematikailag nem tudod leírni az ember gondolkozását, de ha nem matematikailag próbálod, még úgy is elég kemény dió (szerintem szinte lehetetlen), mégis létezik a gondolkodás, mint jelenség.

Szerintem a matematika jó, és hasznos ha tudja az ember - hát még ha alkalmazni tudja. De azért ne essünk át a ló túloldalára, hogy a világ jelenségeit megoldandó matematikai problémáknak látjuk.

Ajánlom figyelmedbe Asimov Alapítvány-sorozatát, illetve a pszichohistória kulcsszót.

Az egész történetből a minket érdeklő lényeg, hogy azt a kérdést boncolgatja, a nagy tömegek reakciói (egy társadalom viselkedése) leírható-e matematikai egyenletekkel.

A szépség - mint a világon az egyik legszubjektívabb fogalom - matematikai leírásának lehetőségével több száz éve, ma is foglalkozunk.

Az emberi agy modellezésének első feladata magának a működésnek a megismerése, de ha ez sikerül, akkor a következő lépés ezen működés szabályokba foglalása lesz. Az valahol a gondolkodás matematikai modellezéséhez fog vezetni, ha egyáltalán lehetséges.

És ott az ős-kérdés, az örök harc a determinizmus és a káoszpártiak közt.

Rengeteg olyan természeti folyamat van, ami látszatra erősen rokon a Heisenberg-féle határozatlansági elvvel, vagyis úgy látszik, bizonyos pontosságnál jobban sosem lesz előre számolható. Kérdés, hogy ezek közt mennyire igaz ez, mennyiről simán csak még túl keveset tudunk.

Mindez az idézet egyik értelmezésére vonatkozott, arra, hogy ami nem határozható meg pontosan fizikai-matematikai törvényekkel, az nem lehet létező.

De ott van egy másik értelmezés is: minden létező dologra tudunk valami matematikai értelmezést adni, bármiféle számszerű meghatározást, nem feltétlenül minden tulajdonságát meghatározóan, de valahol hozzá köthetően.

És ebbe már beleférnek a filozófiai, fogalmi dolgok is, nem csak a tárgyszerűen létezők.

Példa: orvos kérdése: tízes skálán milyen erős fájdalmat érez? :)

Én úgy gondolom, hogy igaz az állítás. Tegyük fel uis. hogy létezik x, ami nem írható le matematikával. Ez viszont nem lehet, hiszen akkor felállítunk új matematikai apparátusokat, amelyekkel leírható x. Ellentmondásra jutottunk, tehát az állítás valóban igaz.

Mellesleg megjegyzem, az egész matematika így alakult ki. Azért fejlődtek ki bizonyos eljárások (pl.diffegyenletek, stb), hogy egy korábban matematikailag leírhatatlan folyamat leírhatóvá válljon.

A matematika egyre csak bővül. A műszaki tudományoktól kezdve, az orvostudományig (biológiában is!) mindenhol jelen van és alkalmazzák is.