ősrobbanásosok : Hogyan keletkezett az a semmi amibe a világ tágul?

Hozzál bizonyítékot arra, hogy Isten teremtette, és a tudomány elfogadja.

Jelenleg minden arra mutat, hogy a világ kezdetben egy rendkívül apró és rendkívül sűrű állapotból nagyon gyorsan tágult ki, majd lehűlt, és fokozatosan létrejöttek a ma ismert körülmények.

Erre mutatnak a kísérletek, a nagyon távolra néző távcsövek is ezt mutatják, a kozmikus háttérsugárzás (és annak eloszlása) is ezt mutatja, a csillagok mozgása, távolodása is ezt mutatja.

Az, hogy ezen kívül mi van, nem tudjuk. Ez a hivatalos álláspont. Mint ahogy azt sem tudjuk, hogy volt-e valami az ősrobbanást megelőző állapotban, sőt, azt sem tudjuk, hogy az ősrobbanáskor, illetve közvetlenül utána milyen körülmények uralkodtak.

Egyszer biztosan megtudjuk, de most, ebben a percben, nem tudjuk.

Viszont, el kell hogy keserítselek: attól még, hogy nem tudunk valamit, az nem jelenti azt, hogy bármiféle istenség tette. Amennyiben az istenedet bele akarod tuszkolni a tudományba, akkor hozzál rá bizonyítékot. Amíg ez nincs, vagy valami egyéb, a jelenlegi ismereteket teljesen magyarázó, és a még nem ismert jelenségekre jóslatokat adó, ellenőrizhető hipotézis, addig a tudományos élet az ősrobbanást fogadja el, mint legvalószínűbb esetet. Nem garancia, hogy így volt, de jelenleg minden tudásunk erre mutat.

És ha Isten csinálta az Ősrobbanást?

Jó lenne megérteni, hogy a hitnek és a tudománynak nincs közük egymáshoz, mindkettő azonnal csődöt mond, ha bele akar szólni a másik világába. Felesleges ezen görcsölni, mintha azt akarnád megtudni, hogy a benzines fűnyíró jobb-e, vagy a mókus. Értelmetlen.

Az ősrobbanás elmélet nem feltétlenül zárja ki az isteni teremtőt, csak képtelen bizonyítani, és valószínűtlennek is gondolja, de lehetséges lenne :) Bizonyára volt valami az előtt is, csak megfigyelhetetlen.

Persze nem kell feltétlenül mindenben folyamatot látni, lehet hogy az ősrobbanás az egyetlen dolog ami csak úgy létrejött. :D

Sajnos a világ keletkezéséről csak elméletek vannak, -az ősrobbaás is az- és talán azért, mert rosszul közelítjük meg a kérdést. Mind az időt, mid a teret lineárisan szemléljük. Holott lehet, hogy az egész ciklikus jellegű, ezáltal nincs értelme az eleje/vége és a semmi/valami gondolatpároknak. Valamilyen furcsa okból ragaszkodunk a gondolkodásunk jelenlegi kereteihez, ezáltal egy dobozba záruk magunkat. Az ősrobbanás és a teremtés ugyanannak a mesének két megjelenési formája, csak az előbbiből kivették a teremtőt, és egy hideg, mechanisztikus gépezetként ábrázolják a világot, mely a végtelen egyszerűségből az évmilliárdok során a komplexitás egy olyan fokáig jutott, melyben billiónyi sejt közössége, az önreflexióra képes jött létre. Mindezt puszta véletlenek sorozataként és annak ellenére, hogy állítólag a világ a szétesés felé t9rekszik. De nincs itt semmi látnivaló, a világ egy hideg gépezet, mely állítólag az emberi tudattól függetlenül is létezett már korábban is.

A monitor, amin ezt olvasod, atomokból áll. A levegő, ami körülötte van, szintén. De a monitort alkotó atomok és a levegő atomjai közötti határt te jelölöd ki a tudatoddal, anélkük csak szomszédos atomok halmaza az egész. Emiatt joggal merül fel a kérdés, hogy megfigyelő hiányában hogyan beszélhetünk egy, az emberi tudat megjelenése előtti időszakról. Az emberi tudat, mint rendezőelv csak egy a sok lehetséges interpretáció közül. Ugyanazon atomok halmaza más módon értelmezve másféle következtetésre juttathatja a megfigyelőt. És sajnos mi, emberek nem tudunk kilépni a gondolkodásunk keretei közül, a meglévő fogalmainkból próbálunk építkezni, holott lehet, hogy az egész szempontrendszer hibás. Minden jel erre mutat, hiszen a világot nem sikerült maradéktalanul megmagyarázni, tehát ideje lenne új utakat keresni. Az egyik ilyen őt lehet, hogy nem ellentétpárokban gondolkodunk. Ha így teszünk, akkor megszűnik a kérdés, hogy hogyan jött létre a világegyetem, merre és hogyan tágul. A világnak valószínűleg sosem volt eleje és sosem lesz vége, hanem ciklikus az egész. Pont úgy, mint a nappalok és éjszakák váltakozása. Régen azt hitték, hogy a nap feljön (analógia: ősrobbanás) és a nap lemegy (analógia: világvége) Aztán kiderült, hogy se nem megy le, se nem kel fel, hanem a Föld forog. Ugyanígy a világ létezése is forgó jellegű, és a mi tudati horizontunkról csak az látszik, hogy valaha volt egy ősrobbanás (a napfelkelte) és majd lesz az univerzum összeroppanása (a naplemente) Tulajdonképpen amikor ősrobbanásról elmélkedsz, akkor ugyanott tartasz, mint azok, akik annak idején a geocentrikus világképben hittek. Tanulság: vond le magad.

Az ősrobbanás nem biztos, hogy egyetlen pontból indult.

A legújabb elképzelések szerint néhány méter átmérőjű volt - ezért aztán nincsen benne semmiféle végtelen sem.

Ezt ki lehet deríteni, hogy igaz-e, mivel ebben az esetben maradt benne valamiféle maradvány az előző világból is, amiből létrejött - valahogy úgy, ahogy a vetítőgép lámpájának izzószálát is ki lehet vetíteni a falra, és lehet látni, hogyan néz ki.

Szia!

Kezdjük is az elején:

"Meg akarom érteni az ősrobbanás elméletet"

Biztos vagy ebben? Ha így van, akkor nem feltétlen a gyakorikérdések a legjobb hely, ahol ezt elkezdheted. Vannak elég jó oldalak, illetve ismeretterjesztő könyvek, amik erre a célra ajánlhatóak, ha nagyon alapszinten bele akarsz merülni. Ha tényleg őszintén szeretnéd, akkor körbenézek neked, és ajánlok. A kérdés többi részéből viszont nekem nem az jön le, hogy őszintén és nyitottan érdeklődnél a téma iránt, de remélem, tévedek (bár sajnos nem hiszem). Szóval kérlek döntsd el: meg akarod-e érteni az elméletet. Ha nem, akkor pedig legyen nyíltsisakos a dolog...

(Komoly megértéshez persze sok-sok év kőkemény tanulás kell. Az ismeretterjesztő könyvek, oldalak csak a felszínt kapirgálják, és mivel itt kőkemény matematikai modellekről van szó, amiket nagyon nehéz konyhanyelvre fordítani, extrém könnyű félreértelmezni, vagy szimplán nem érteni a konyhanyelvre lefordítottakat. A legtöbb félreértés, értetlenkedés pontosan ebből születik.)

"A tudomány öltönyös urainak megelőlegezett bizalom csupán vagy mély megértés társul ehhez az igen bizarr elmélethez ?"

Kevésszer látok öltönyt hasonló területeken kutató urakon, mindenesetre én úgy gondolom, hogy leginkább a bizalomról van szó. Mély megértést, ahogy feljebb írtam, sok-sok év kőkemény tanulással lehet elérni, és igen szűk az a réteg, aki ezt megtette - ez nem hiba, vagy gond, teljesen természetes, hogy nem áldozhatja mindenki a fél életét erre. Viszont sokan nem a fél, hanem a teljes életüket áldozzák a tudomány különböző részterületeinek kutatására, előmozdítására - van, aki éppen a kérdésben felvetett területre. A megelőlegezett bizalom két dologból táplálkozik:

1, Alázat és tisztelet az elődeink, és a jelen kőkeményen dolgozó emberei iránt. A tudomány arról szól, hogy megfigyeljük a valóságot, rendszerezzük a megfigyeléseinket, fizikánál a rendszerezést matematikai formában tesszük, amely matematikai rendszert, annak jóslatait, következményeit folyamatosan egyeztetjük a valósággal - stimmel-e, vagy sem -, miközben újra meg újra meg újra megfigyeljük a valóságot, újra meg újra rendszerezzük stb stb. Ennyi, nem több. Lehet ez borzasztó egyszerűen hangzik, de valójában borzasztó nehéz. És igen-igen sok ember volt, aki egy icipici részterület feltárására adta az egész életét. Sok-sok generáció kőkemény munkával megszerzett tudására építünk jelenleg is. Ha valaki látja és érti ezt, az mindenképp alázatot és tiszteletet szül, a fotelből, hatalmas, részletes háttértudás nélkül ezt bírálni egyszerűen csak saját helyünk totális félreértelmezése, és az alázat teljes hiánya. Szerencsére sokan ennél azért szerényebbek.

2, A tudomány látható eredményei. Ugyanúgy a tudománynak, közötte kiemelten a fizikának köszönhető, hogy most egy számítógpen pötyögök, te meg egy másikon (vagy telefonon) olvasod ezeket a sorokat, mint az ősrobbanás elmélet megalkotása. Ezt a tudományt használod, ha felkapcsolod a lámpát, ha beülsz egy autóba, beszállsz egy liftbe, bekapcsolod a TV-t, használsz egy GPS-t stb stb. Gyakorlatilag naponta milliószor tapasztalja az ember, hogy igen, a tudomány működik, csak kevésszer tudatosítja. És vannak részterületek, amik helyességének bizonyítékai nem ilyen szembeötlőek és triviálisak. De nem árt érteni, hogy ez nem azt jelenti, hogy ne lennének helyesek. (Nem feltétlen azok persze, de fotelfilozófiánál több kell ahhoz, hogy ebbe belefolyjon valaki.)

"Az ősrobbanás szerint, minden egyetlen pontszerű valamiből keletkezett"

Ahogy előttem utaltak rá, a mérete kérdéses. A pontszerűség egy népszerű fordulat bizonyos ismeretterjesztő irodalmakban, de a helyzet ennél összetettebb.

"Azért mondom, hogy valamiből, mert a materiális anyagi objektumokat írunk le egzakt fogalmakkal és akkor semmi anyagi sem volt kérem -.- "

Merész kijelentés, hogy nem volt akkoriban semmi anyagi. Mire alapozod? Mi neked az anyagi? Rendesen, az ismert elemi részecskékből felépülő objektum? Véleményed szerint egy fekete lyuk anyagi, vagy nem anyagi objektum?

"De a létező materiális téridőszerű szuperfolyékony vákuum mégis hova tágul, ha elvileg ott a semmi van?"

A mondat első részére: hogy mivan? :D Tetszenek a tudomány menőn hangzó kifejezései, és klassz egymás mögé rakosgatni őket? :D A második felére: mi a gondod azzal, hogy a semmiben tágul? Mi nem tetszik benne? Nehezen elképzelhető? Igen. Ettől biztos nem igaz? Ugyanmár... Ha pontosan meg tudnád fogalmazni az ellenvetéseid, közelebb lennénk ahhoz, hogy tudjunk segíteni.