Lehet hogy azért nem tudjuk pontosabban leírni a világegyetemet mert még nincs meg hozzá a kellő matematika?

ennél pontosabban már nem nagyon lehet leírni, igazából csak azt nem tudjuk, hol és hogyan van vége, ha egyáltalán van (márpedig lennie kell, ha az ősrobbanás igaz, akkor kb egy hatalmas gömbhöz lehet hasonlítani).

A másik érdekes a keletkezése, ugye elvileg egyetlen pontból lett, ahol az a végtelen anyag volt, ami ma is van, de ez kicsit nehezen elképzelhető azért :D a végtelen egyetlen pontban? persze sok érdekes dolog van szóval azért nem hihetetlen

A matematikát sokan túlmisztifikálják. A matematika egy fogalomrendszer, egy szabályrendszer és egy jelölőnyelv együttese. A matematika fogalmait mi találjuk ki azért, hogy onnantól a fogalom megnevezésével egyszerűbben írhassunk le valamiket, amelyek hasonlítanak egymásra. Ha megegyezünk abban, hogy mit nevezünk körnek – azon pontok mértani helye, amelyek egy kijelölt ponttól azonos távolságra vannak, például –, akkor ezentúl elég egy körre azt mondani, hogy az egy kör, és máris tudjuk az összes rá vonatkozó szabályt és tulajdonságot. Ebben nincs semmi rendkívüli. De az benne a jó, hogy míg a 'könyv' szó jelentését nehéz lenne pontosan és élesen körülhatárolni, hiszen a könyv változik – könyv-e egy regényt tartalmazó fájl a könyvolvasó gépemen? – a matematikai fogalmak pengeéles határokkal választhatók el, csak egyszer kell benne megegyeznünk. Viszont amire még nincs fogalmunk, arra szavunk sem lehet.

A Világegyetemet szonettben vagy mutogatással is le lehet írni, csak marha nehézkes, helyette célszerűbb a konzekvens szakszavak unalmasan egysíkú szabályok szerinti összeillesztését végezni hozzá, kevesebb idő kell hozzá.

A jelölőnyelv kicsit problémás, mert nem tudunk annyi jelet kitalálni, hogy a matematika fogalmait egyértelműen elkülönítsük általuk. De a kontextus alapján a hozzáértő a jeleket le tudja fordítani magának fogalmakra, a fogalmakat pedig szükség esetén le tudja fordítani szavakra. Viszont ha én azt mondom, hogy a Pitagorasz-tétel úgy szól, hogy b²+c²=a², akkor ebbe nyilván sokan belekötnének, pedig én megtehetem, hogy a derékszögű háromszög befogóit b-vel és c-vel jelölöm, és az átfogót a-val. Vagy f²+k²=u². Az iskolában bemagolt a²+b²=c² alak csak abban az esetben igaz, ha 'a' és 'b' a befogók. De ha ezt nem mondjuk, akkor a képlet használhatatlan. A jelek önmagukban nem elegendőek, ezt el szokás felejteni, és ezért él az a mítosz, hogy a tudós csak rápillant a másik tudós által leírt titkos képletre, és felkiált: "Zseniális!" A matematikai dolgozatok azért nem puszta szimbólumokból állnak, szöveg nélkül, mert szövegben kell tisztázni a jelek szerepét.

Az a mítosz is értelmetlen, hogy két zseniális matematikus, akik nem beszélnek közös nyelvet, matematikai jelekkel is képes beszélgetni. "Volna kedve egy sakkpartihoz, a szakbizottsági értekezlet után, a könyvtárban?" Érdekelne, hogy a fantaszták ezt miként fogalmaznák meg puszta matematikával.

A szabályrendszer a matematika gyakorlati értelme, amikor ismert szabályokra támaszkodva megjósolhatunk még nem ismert jelenséget. De ezt már egy karonülő kisgyerek is tudja, amikor a világot felfedezi maga körül.

Mindezek után hogyan lenne képes a matematika elkülönülni a gondolatoktól? Ha a keresztrejtvényben nem tudjuk a vízszintes szót, de tudjuk a függőlegeseket, amelyek végül kiadják a vízszintes szót is, nem művelünk csodát. Ha a kijött szó számunkra ismeretlen nyelven vagy egy ismeretlen fogalmat ad meg, akkor hiába áll ott a papíron, nem megyünk vele semmire. A matematika eszközei által előrejelzett összefüggés csak akkor lehet számunkra hasznos, ha értjük, ahhoz pedig már ismert és egyeztetett jelentésű fogalmainkhoz kell kapcsolódnia.

Könnyen lehet, hogy nincs meg a szükséges matematikai eszközünk a Világegyetem egy eddig fel nem fedezett aspektusának tárgyalásához. De akkor nincsenek meg a fogalmaink sem, nincs meg a gondolatunk. Ha valakiben megszületik az új gondolat, és azt a már meglevő fogalmakhoz kapcsolja, akkor már csak technikai kérdés, hogy a hozzá tartozó matematikát definiálják.