Ki tudják mutatni ha valaki a sisakvirág mérgez meg? Ha igen hogyan?

Az akonitin a kék (havasi) sisakvirág (aconitus napellus) alkaloidja. A drogot a növény véknyuló alakú, 4-8 cm hosszú sötétbarna színű gumója (tuber) szolgáltatja, de a növény teljes része mérgező. A növény Európa és Ázsia magashegységeiben, szórványosan, ritkán, de sokfelé előfordul, hazánkban – ritkán - főleg a Bükkben és a Zemplénben található meg, a Tátrában például csaknem közönséges. Nálunk szigorú védelem alatt áll. Levelei szegdeltek, szára magas, virágjai jellegzetesek, XVII. századi morion-sisakra emlékeztető alakúak. Az aconitus-féléknek több mint száz faja van, hazánkban a sárga és a farkasölő vagy méregölő (aconitum vulparia), valamint a karcsú (aconitum variegatum) sisakvirág is megtalálható, sőt az A. vulparia lényegesen gyakoribb a kék siskavirágnál, bár közönségesnek ez sem nevezhető, védett faj. Előssorban az Őrségben, Somogyban, az Alpokalján és az Északi-Középhegységben fordul elő. Valamennyi sisakvirág tartalmaz akonitint vagy igen hasonló szerkezetű mérget. Az erdlyi kárpátokbana kék, a Bihari-hegységbena karcsú ssisakvirág gyakori.

A kelet-indiai aconitus ferox (nepáli sisakvirág) pszeudoakonitint tartalmaz, ez a legveszélyesebb, legmérgezőbb valamennyi akonitin közül. Az ikergumók 0,3-3% alkaloidot tartalmaznak, melynek több mint 80%-a akonitin, a többi hasonló szerkezetű és hatású mellékalkaloid. A növény többi részében 0,005-0,5% a jellemző alkaloid-tartalom. Szárítás, tárolása során a drog hatása csökken, száraz, fénytől védett, parafinozott üvegben a növényi drog kb. öt évig tartható el. A tiszta kristályos akonitin fénytől védett zárt üvegben lényegében korlátlanul tárolható. Könnyen hidrolizáltatható, alkálilúgok már hidegen elbontják. Ismeretlen oknál fogva a kristályos akonitin 10-20-szor mérgezőbb, mint az ekvivalens mennyiségű növényi drog, lehetséges, hogy a növényi drog felszívódás közben valamiért bomlik. . A gumóból 2-15g, a tinktúrából 20-40 ml halálos. Hatása, hasonlóan a szívglükozidokhoz, kevéssé függ a testtömegtől, de míg annak szelektív kötődése a szívben ismert, addig az akonitinnél ilyet –eddig – nem ismerünk.

Előállítása: a növényi drogot megőrlik, majd 60 co-os meleg alkohollal extrahálják. Az oldatot bepárolják, a maradékból híg sósavval kivonják, majd a kristályt tisztítják. Az akonitinbázishoz a hidrokloridot ammóniával csapják ki.

Az akonitin un. diterpén-alkaloid, azaz a növényi szervezetben szénváza terpénből épül fel, nitrogénje pedig aminosavból származik. A legtöbb alkaloid közvetlenül aminosavakból szintetizálódik, bár felépülésükben más molekulák is szerepet kaphatnak.

A sisakvirág-félék ősidők óta ismert mérgező növények. Az a. ferox az ismert legerősebb növényi méreg, mérgezősége a szupertoxikus mérgező harcanyagokkal és a kobramérgekkel egy szinten áll. A sisakvirágot Indiában és nem egy helyen a kőkori és ókori Európa autochon népei nyílméregként használták. A boszorkánykenőcsökben, kevert mérgekben jelen volt. Galenus is leírta a sisakvirág kivonat arzénnál jóval erősebb és gyorsabb méreghatását, és pontos adagolási receptúrát is adott. Feltételezhető, hogy Werbőczy Istvánt is akonitinnel, sisakvirág-kivonattal mérgezték meg. A Sisakvirágot említi Shakespeare is a Machbet-ben, a boszorkányok „farkasfog-növénye” a sisakvirág volt. A boszorkányok halálos méreg készítése mellett ízületi fájdalmak, krónikus gyulladások és idegességi, szorongásos tünetek, valamint izzasztásra, láz ellen, tífusz esetén is sikeresen adták. A modern gyógyászatban az akonitin alig nyert felhasználást, csekély hatásszélessége, veszélyessége miatt. Igen kedvelik azonban a homeopátiában, de 0,002 mg-nál nagyobb adagokat nemigen adnak, így ugyanolyan hatástalan, mint minden homeopátiás ostobaság. Bonyolult szerkezete miatt tiszta formában csak 1911-ben tudták elkülöníteni, szerkezetét csak a hatvanas években tisztázták.

Az akonitin nagyon veszedelmes méreg, a legmérgezőbb ismert növényi alkaloida. A kék sisakvirágból nyert akonitin 2-6 mg-ja halálos emberre, békára már 0,006mg/ttkg adagban jellegzetes módon megváltoztatja annak szívműködését, egérre 0,05 mg/ttkg halálos. A pszeudoakonitin 1-2 mg adagban már halálos.

Az akonitin a legjobb ismert szabotázsmérgek, gyilkossági mérgek egyike. Rendkívüli toxicitása miatt nemcsak célzottan, egyes személyek ellen, hanem élelmiszerkészletek, vízkészletek tömeges mérgezésére is alkalmas. Egyetlen növény gumója 10-20 ember megöléséhez elegendő mennyiséget tartalmaz! Már a régi időkben, mikor nyílméregként használták, oly mennyiségben gyűjtötték, hogy sok helyről kiveszett. Nedves, hűvös, árnyékos erdőkben jól tenyészik, termeszthető is, ezért tömegtermelése, begyűjtése nem megoldhatatlan. Mérgezésének tünetei ijesztőek, kezdetben nem egyértelműek, használata nehezen kimutatható. Iv. is igen jól alkalmazható, de bőrön át is képes felszívódni, így nagy dózisban adva így is kiváltható halálos mérgezés. Beadást megkönnyíti a növényi drognak, hogy a gumó a tormához, a levél a zellerhez igen hasonlatos.

Az akonitin pontos hatásmódja részleteiben nem ismert. Feltételezhető, hogy hat a központi idegrendszer nyúltagyi központjaira, főleg a vasomotoros központra, és centrálisan a melegítő központokra, illetve az agykéregre is. In vitro a sejtek anyagcseréjét nem befolyásolja, csak extrém nagy koncentrációban hat a primitív szervezetekre. A férgekre és az ennél fejlettebb állatokra azonban szinte fajtól függetlenül nagyon toxikus.

A bőrre vagy a nyálkahártyára jutott akonitin az idegvégződéseket bénítja, és pár perc alatt érzéketlenséget okoz. Helyi érzéstelenítésre azonban toxicitása miatt nem alkalmas. Az orális felvétel után az ajkak, a szájüreg, a garat, a nyelőcső érzéketlenné válik, e miatt nyálfolyás tapasztalható. A torokban és a nyelőcsőben gyakran van viszont enyhe kaparó, érző, idegentest-érzés. Hányinger és hányás támad, az érzéketlenség, illetve a zsibbadásos érzet lassan szétterjed a vállra, nyakra, mellkasra, rágóizmokra, az arcra és a karokra is. A mérgezett hangyamászás-érzésről panaszkodik. Nagyon hideget érez, fázik, mintha jeges víz folyna az ereiben, a bőrében rendkívülinek tartja a hideget. Ezt az érzetet a forró fürdő sem enyhíti. A testhőmérséklet valóban csökken, a hypothermia 34 co maghőmérsékletig csökken. Más szerekre nem reagáló, kezelhetetlenül magas lázra is hat, de éppen toxicitása miatt csak a népi gyógyászat használja. Erősen izzaszt. A pupilla kitágul. Fájdalomérzet jelentkezik, különösen a tarkótájon, a végtagokban, a háton és a szívtájékon. Érzékszervi zavarok jelentkeznek: fülzúgás, nagyothallás, átmeneti süketség lép fel. A látászavarok nagyon jellegzetesek: színeslátásban nyilvánulnak meg. A mérgezett mindent sárga vagy zöld árnyalatban lát, de fényiszony is felléphet. Végtagfájdalmak jelentkeznek, majd az arc és a végtagok izmai megbénulnak, petyhüdten lógnak, az akaratlagos mozgás megszűnik. A légzés szapora, szabálytalan, a szív munkája gyengül. A vérnyomás drasztikusan csökken, a a keringés összeomlik. A halált a légzés vagy a szív bénulása, kamrafibrilláció okozza. Az öntudat végig megtartott. A régi szerzők leírása szerint a növényi drog 4-5 óra lappangási idő után hat, majd a tünetek kifejlődése fél-három óra alatt vezet halálhoz. Az bőrön át vagy iv. bejuttatott akonitin tizenöt-húsz percen belül hatni kezd. Túlélő esetben utóbetegségként szívelégtelenség, szívizomkárosodás maradhat vissza.

Terápia: hánytatás, hashajtás. Gyomormosás kálium-permanganát oldattal vagy aktív szenes szuszpenzióval , de a szén a tapasztalatok szerint kevéssé hatékony. A légzésbénulás esetén a lobellin vagy a spiractin hatékony ellenszernek bizonyult, hatástalanságuk esetén intubálás, gépi lélegeztetés. A szívgyengeség elhárítására foledrint vagy noradrenalint adnak, elsősorban cseppinfúzióban. A k-strofantintól jó hatás a tapasztalatok szerint nem várható, 0,1-0,2 mg-ot adnak esetleg. A betegnek bőségesen szüksége van infúziókra. Fontos a testhőmérséklet figyelése, az erős hypothermia nagyon megviseli a szervezetet, ezért melegítő oldatokat adnak és fokozottan be kell takarni. A testhőmérséklet jó kórjelző.

Az állatkísérletek alapján az akonitin legjobb ellenmérge a magnézium-szulfát iv. adása. A testnedvekben a Mg2+ nagy koncentrációja meggátolja az akonitin szívhatását, egyben megelőzi a légzésbénulást is. 10%-os MgSO4 oldatból 5-10-20-40 ml-t adnak, lassan, iv., figyelve a tüneteket. Rendszerint a halálos mérgezés is elhárítható vele.

Mentesítés: oxidáló anyagok gyorsan és könnyen hatástalanítják, peroxid, permanganát elbontja.

Kimutatása: a Nessler-féle alkaloid-kémszerrel csapadékot ad. Foszforsavval beszáritva a maradéka ibolyaszínű. Kénsavas oldatban állva lassan barnásvörössé válik.

Ennyit a dumáról, mosta válasz: Ki tudják mutatni. A vér gázkromatográfiás vagy tömegspektroszkópiai vizsgálatával, a fehérjéhez kötődött akonitint, a vizeletből közvetlenül.

Ha valakit meg akarsz mérgezni, neurinnal mérgezd meg.