Lehet-e egy holdnak holdja?

Elméletileg lehet, de a gyakorlatban ez már nem olyan sima ügy. A problémát az okozza, hogy a hold kisholdját nem csak a hold vonzza, hanem a bolygó is. Hiszen a tömegvonzás mindenek felett létező, kikapcsolhatatlan erő. Ha a hold a szokásos távolságban van a bolygótól, akkor a kisholdra a holdból ható tömegvonzási erőhöz képes NEM elhanyagolható a bolygó tömegvonzási ereje. Ebből az következik, hogy a kishold pályája nem lehet egy szokásos, körhöz közelítő pálya, mert az csak akkor jöhetne létre, ha a hold vonzásán kívül csak csekély egyéb zavaró tényezők lennének jelen.

A zavarás lényege nem az, hogy a bolygó tömegvonzása erős, mert a Napé is az. De ahogy a kishold kering a hold körül, a Naptól mért távolsága arányában jelentéktelen mértékben ingadozik. A bolygó tömegvonzása viszont már szignifikánsan különbözik akkor, amikor a kishold a legközelebb van hozzá és amikor a legtávolabb. És persze a hold pályája sem kör alakú, a bolygó tömegeloszlása sem egyenletes satöbbi. Ez az aszimmetrikus helyzet nem kedvez egy stabil kisholdpálya kialakulásának. Tehát nyilván megoldható, mert meg is szoktuk oldani, hogy ez űrszondát egy bolygó holdja körüli pályára állítsunk – és gyakorlatilag az is egy kishold –, de a szonda pályája beavatkozás nélkül pár év alatt eltorzulna, és mi ez ahhoz az elváráshoz képest, hogy a kishold legalább évszázezrekig a pályáján maradjon. A működő zavaró erőket a Hold körül és a Szaturnusz holdjai, például a Titán körül keringetett űrszondákon jól meg is lehet figyelni.

Ha a hold a bolygójától extrém távolságban van, akkor kisebb a bolygó zavaró hatása egy esetleges kisholdra, és akkor egy ideig fenn tud maradni ez a felállás.