Miért nem fejlesztették ki még a kvantumfizika alapjain nyugvó kommunikációt, amikor tudjuk, hogy az "pillanatszerű"?

Hát ennek több oka is lehet.

Egy részről ami most van, az már elég gyors. Iszonyatos mennyiségű adatot lehet a Föld bármely két pontja közt pillanatok alatt (kb fénysebességgel) átküldeni a mai technológiával, és ez még mindig bővíthető. MIvel nincs hétköznapi igény a bővítésre, ezért nyilván senki nem kísérletezik egy jól bevált, bővíthető szabványt lecseréni egy gyerekcipőben járó, ismeretlen (és ezért valószínűleg eleinte sokat hibázó) technológiára.

HA belegondolsz, nagy távolságokra (pl csillagközi kommunikációra) ez a módszer se alkalmas, hiszen lehet, hogy a szétválasztott fontonpár azonnal reagál a másik felére, de az egyik (kiküldött) félnek is éveig tart eljutni egy másik csillagig/bolygóig, és addig mit csinálnak az itt maradt párjával?

Nagyobb tömegben meg már eleve nem is érvényesek a kvantumfizika törvényei, szóval értelmes mennyiságű fotonnal nem tudsz mit kezdeni.

Szóval az elképzelés jó, csak kicsiben van jobb, nagyban meg ez se alkalmas.

Ezt a jelenséget tulajdonképpen két dologra lehet használni:

1: itt, a Földön, ahol bőven elég a fénysebesség, azt a tulajdonságát lehet kihasználni, hogy ez azt is mutatja, ha valaki "beleolvasott" - tehát, ha valaki útközben elolvassa ezt az információt, arról tudomást szerez az is, akinek eredetileg szánták.

Ha nagy távolságon akarod használni, akkor tényleg gond, hogy mit csinálsz az egyik részecskével, amíg a másik órákig, napokig utazik? Vannak módszerek, de még nem az igaziak.

A legnagyobb gond itt az, hogy a részecskék állapotát (együttfutását) végig meg kell őrizni. Na, ez egyelőre még nem megy pár km-nél hosszabb távon.

...még nagyobb gond, hogy ezzel hogyan viszed át az információt? A módszerrel mondjuk megméred az egyik részecskét - és akkor tudod, hogy a másik AZONNAL átvált ennek az ellenkezőjére. Akkor is, ha fényévekre vannak... de mit érsz ezzel? Nem olyanra vált át, amilyenre te akarod, hanem olyanra, amilyenre a megmért részecske "akarja".

Kitaláltam egy módszert az információátvitelre, nagyon kíváncsi vagyok, működik-e...

Arról van szó, hogy a részecskékről meg lehet mondani, hogy "elolvasták-e" már? Nézzük, mi kell így egy jóízű beszélgetéshez:

Először is kell egy részecskeforrás, ami folyamatosan, egyenletes ütemben adja a részecskepárokat. Persze ezzel közvetlenül is lehetne adni jeleket - de az ugye így jó sokára érkezne csak meg.

Ráérünk akkor kezdeni az adást, amikor az első részecske megérkezik a vevőhöz. Az ADÓ elolvassa az első részecskét (ami nála maradt vagy most érkezett):

- ha ez jó neki, akkor örül, és jöhet a következő részecske. A vevőnek az adó UTÁN (tehát később) kell olvasnia a részecske párját.

- ha nem jó, akkor a következő részecskét az adó NEM olvassa el (ez azt jelenti, hogy szinkronban kell tartani még egy ideig, míg a vevő elolvassa). A vevő érzékelni fogja ezt - és ebből rájön, hogy az előző részecskét meg kell fordítania, akkor lesz jó.

- egy bit átment, jöhet a következő részecske.

A legszebb az egészben az, hogy a sugárforrás bárhol lehet. Lehet akár a vevő mellett - csak az a fontos, hogy ki olvas először. Természetesen ez egy adó-vevő: az idő variálásával bárki lehet adó vagy vevő is. Akár egyszerre is mehet a kettő, mondjuk 8 részecske után váltva.

Természetesen bármikor előfordulhat, hogy valamelyik részecske útközben eltűnik (ez a kisebb gond) vagy kiesik a szinkronból (ekkor olyan, mintha valaki már elolvasta volna). De ez már a hibajavítás témakörébe tartozik, amiben óriási gyakorlatunk van. Bármilyen zajos csatornán át lehet vinni információt - legfeljebb lassabban. Megfelelő hibajavítással úgy is át lehet vinni az információt, ha ezer vagy millió részecskéből csak egy érkezik meg hibátlanul.

Van itt szakember a vonalban?

Üdv.!

A hírközlés technikai részében otthonosan mozgok. Mindenki ismeri a csillagkapu c. filmsorozatot (gondolom). Az ősök gyors űrhajókat építettek drága áron és széthordták a bolygókra a csillagkapukat, amivel már 3 másodperc alatt el lehetett érni bármelyik bolygót ingyen. Az konkrétan féreglyukkal működik, de ha lehet majd nagy távolságra távolítani a csatolt részecskéket és sokáig stabilak maradnak, akkor lehet digitális kódolással információt átvinni. Ez esetben a dematerializálás után nem kellene energiaként továbbítani semmit. Ez azért jó, mert út közben egy fekete lyuk vagy egy csillagkitörés nem okozhat gondot.

A kódolás pedig lehetne mondjuk PPM (pulzus helyzet moduláció) ami hétköznapi.

[link]

Az első válaszolónak:

Nem utazásról hanem kommunikációról szól az alapkérdés.

Ha egyszerűbb tárgyakat akarunk átküldeni, akkor még dematerializálni sem kell, hanem a már meglévő 3D prototiping technikával ki lehet nyomtatni 3D-ben a tárgyakat a vektorgrafikus tervrajzok alapján.

Az elolvasás jelzésének technikája már létezik a mai üvegszálas kommunikációban is, bár még nem elterjedt. Ez a Kvantum kriptográfia.

[link]