A fém ion színe adja a savmaradékkal alkotott só színét?

Valóban a fémionokhoz köthető a szín, de ennyire általában nem egyszerű a helyzet. A fémionok többsége nem színes (nincs elnyelése a látható fényben). Ugyanakkor a sókban, sóoldatokban a legtöbb fémion (elsősorban az átmeneti fémek ionjai) nem önmagukban, hanem más molekulákkal, ionokkal komplexet alkotva helyezkednek el.

A legegyszerűbb példa a réz-szulfát. A réz-szulfát oldat, illetve ha kikristályosítjuk, maga a só is kék színű. Ez azonban nem magában a réz(II)ionnak a színe. A rézion az oldatban a vízmolekulákkal réz(II)-hexaakvakomplexet képez. A kristályos réz-szulfátban is ilyen komplexet képez, azaz a kristályos réz-szulfát is tartalmaz (megkötött) vizet. Ezt úgy lehet bebizonyítani, hogy ha kihevítjük a kristályokat, kifehérednek (mivel eltávozik belőlük a víz). Ha a kifehéredett kristályokhoz vizet adunk, újra megkékülnek.

Egy oldat színét az is befolyásolja, milyen ligandumok kapcsolódnak a fémionhoz. Ha réz-szulfát oldathoz ammóniát adunk, akkor az addigi világoskék szín helyett mélykék színű oldatot kapunk, mivel ekkor a rézionok az ammónia molekulákkal képeznek komplexet. Más fémionok esetében még jelentősebb lehet a változás.

[link]

[link]