Mitől nevezünk élőnek valamit molekuláris szinten?

Az élő anyagnak van egy pár speciális tulajdonsága ami megkülönbözteti a többi molekuláris struktúrától.

1.Van anyagcseréje (eszik meg ürít)

2.Önreprodukcióra képes (szaporodik)

3.Életjelenséget tud produkálni (lélegzik, mozog stb.)

4. Fejlődik (megszületik, felnövekszik stb.)

5. Ingerlékenység (megbököd akkor reagál)

6. Halandó (Megöregszik majd meghal)

"Igen ezt tudom de hogyan válik élővé a szerves anyag?"

Na látod, ez manapság az egyik egymillió dolláros kérdés.

Sehogy. Molekuláris szinten nincs élet, ezért felmerülhet benned ama filozófiai kérdés, hogy az anyag talán nem is választható szét élőre és élettelenre: csak egy "fajta" anyag van, aminek teljesen mindegy, hogy élőt vagy élettelent épít fel. Ebből következően élet, ahogy te elképzeled, nem is létezik.

Az életet csak jóval nagyobb mérettartományban lehet definiálni, hatalmas és bonyolult biokémiai rendszerekre, amelyek alapegysége a sejt. Az élet oszthatatlan egysége a sejt. A sejt saját anyagát praktikus okból lehet élő anyagnak nevezni, de fontos belátni, hogy kémiai szempontból nincs semmi különbség az élőt és élettelent felépítő anyag között. Az élő anyag az, ami a sejtben, vagy esetleg a többsejtű élőlényben benne van. Ennyi.

Aztán az életet én úgy definiálom, hogy az élet egy (bizonyos) dinamikus biokémiai egyensúly, és ezen a ponton lép be az anyagcsere, az energiafelhasználás, a szaporodás, hogy szűkítsük a kört. Szaporodnia nem feltétlenül szükséges, bár nem árt, ha legalább elvileg képes rá. Lélegeznie sem muszáj, hiszen vannak anaerob baktériumok. Az anyagcsere egyébként lefedi a légzést, a táplálkozást és a kiválasztást. Halandónak lennie EGYÁLTALÁN nem kell. Az egész mai élővilág egyetlen valamikor őssejt leszármazottja, ami soha nem halt meg, csak osztódott és evolválódott. Osztódásnál nincs értelme az "ős-leszármazott" viszonynak, hiszen tulajdonképpen csak középen kettéválik egy sejt. Ebbe belegondolni azért elég érdekes. A halál az életnek nevezett dinamikus biokémiai egyensúly visszafordíthatatlan megsemmisülése. Ez az élővilágnak csak részrendszereit, egyes egyedeit érintette eddig.

A "szerves", molekuláris szinten csupán annyit jelent, hogy szénatomot tartalmaz. Ez nem nagy követelmény, könnyen belátható, hogyan lehetséges. A növények vízből, szén-dioxidból és napfényből építik fel a glükózt, és nitrogénvegyületek bevonásával lényegében minden mást is. A szén-dioxidot széntartalma ellenére nem tekintjük szervesnek, így ez válasz arra a kérdésedre, hogyan lesz a szervetlen CO2-ből szerves

Magukat az élőlényeket felépítő vegyületeket nem tekinthetjük élőnek. Önmagában sem a DNS, sem az RNS, sem a fehérjék sem az élőlény többi anyaga nem mutat életjelenségeket. Más szemszögből megközelítve a kérdést: ha fejbe lőnek valakit, általában meghal, pedig a teste továbbra is ugyanazokból az anyagokból áll (igaz, a sejtjei nem mind pusztulnak el rögtön, de hasonló példát sejtszinten is lehet találni).

Azt, hogy mi élő többféleképpen is lehet definiálni. Leggyakrabban az életjelenségekkel definiálják, amit szigula is felírt az első válaszában (mellesleg meg szoktak különböztetni ezen belül abszolút és potenciális életkritériumokat). De megpróbálhatjuk azt is meghatározni, milyen elemekből kell állnia minimum egy élőlénynek. Ezt írja le Gánti Tibor kemoton modellje. E szerint egy élőlények (egy sejtnek) három alrendszerre van szüksége: információs alrendszerre (az örökítőanyag, azaz a DNS), anyagcsere alrendszerre (ez látja el energiával és a szükséges nyersanyagokkal a sejtet) és burkoló membránra.

A lényeg tehát az, hogy az élőlény nem pusztán amiatt válik élőlénnyé, hogy specifikus molekulák építik fel, hanem az által, hogy ezek között a molekulák között olyan bonyolult, specifikus kölcsönhatások vannak, amik lehetővé teszik, hogy ez a különböző molekulákból s ionokból álló összetett rendszer (maga az élőlény) produkálja az életjelenségeket.

[link]

[link]

[link]