Űrhajóban mennyi a nyomás?

A világűrben csak néhány kóbór hidrogén molukola szálldogál, ez nem okoz mérhető nyomást.

Az űrhajóban és a szkafanderben akkora a nyomás amennyire beállítják. Praktikus okokból maradtak a jól bevált földi megoldásnál.

[link]

(...)

Az űrállomás lakható részében a földi légkörnek megfelelő összetételű és nyomású légkör van.

(...)

[link]

Vannak benne némi fordítási hibák, de az kiderül, hogy a kabin és a szkafanderben ugyanaz a gáz.

Az is kerül, hogy a gáz és a nyomás technológia függő. Régen például az oroszok és az amrikaiak is más gázösszetételt alklamaztak. Az ürhajók összekapcsolása után elöszőr keverni kellet a gázokat és csak utána nyitották ki az átjárót. Persze a ~ 20 - 21% oxigén adott, de a 78% nitrogénnek egy részét néha Hélium helyettesítette.

Az oxigén arány nagyon fontos,mert a tüdőnk csak szűk tartományban működöik megfelelően.

[link]

( a gázelegyek keveréséhez a búvárok értenek igazán. Különböző mélységekhez különbző gázkeverékeket alkalmaznak, de ezt inkább már tőlük kérdezd)

A túlnyomást jobban tolerálja a szervezetünk. A földön is sok esetben szükséges nyomás alatt dolgozni ( Hídépítés, alagútfúrás... )

[link]

Annyira, hogy törvényesen szabályozva van:

[link]

Például a +300 KPa elég figyelemreméltó, mert az már 4 bár nyomást jelent.

Ez víznyomásnál csak 40 métert jelent. Ennél a búvárok merülnek mélyebbre is.

Itt már vigyázni kell a nyomáscsökkenésre, mert kialakulhat a keszonbetegség.

[link]

A Nemzetközi Űrállomáson (ISS) jelenleg normál tengerszinti légnyomást használnak, a szokásos földi gázkeverékkel. Számos különféle berendezés-részegység működik ennek a fenntartása érdekében. Az angol Wikipediában ez a cikk igen részletesen foglalkozik a dologgal: [link] ha ez segít egy kicsit.

Szkafanderből már jó sok változat volt használatban, itt a bemutatásuk: [link] Az ISS-en használt EMU fedőnevű szkafanderben 296 hPa nyomást tartanak, vagyis kevesebb, mint harmada a földi nyomásnak. A gázkeverék arányáról nem láttam adatot.

Az oxigén szokásos parciális nyomása a tengerszinten 209 hPa, az artériás vérben ez kb. 130 hPa-ra változik. Ha leesik 50 hPa-ra, addigra az illető meghal. Viszonylag kis nyomáscsökkenés hatása is megfigyelhető már az agyműködés és a teljesítőképesség romlásában. A repülőgépeken az az előírás, hogy ha elszökik a levegő – aminek a nyomása egyébként kb. 80%-a a tengerszintinek –, akkor azonnal 3 km magasságra kell süllyedni, az ottani légnyomás már biztonságosnak tekinthető.

Eszerint a légnyomás fenntartásának az a fő célja, hogy az oxigén mennyisége megmaradjon, a többi csökkenthető. Az össznyomás csökkentésének az a célja, hogy az űrhajók szerkezetét kisebb kifelé ható nyomás terhelje. Az amerikai űrhajókban az volt az általános, hogy a légnyomást kb. 1/3 atmoszférára csökkentették, és volt olyan idő, amikor megfelelően csökkentett nyomású tiszta oxigénnel töltötték fel a kabint. Az Apollo 1 lángra lobbanásának ez volt a fő oka. Az oroszok inkább erősebb űrhajókat csináltak. Az űrruhában azért is csökkentett a légnyomás, hogy ne fújódjon fel túl feszesen, mert akkor az ilyen célra külön kidolgozott mechanikus rásegítő alkatrészek ellenére is kimerítő lenne a karok és lábak meghajlítása.

A Szojuz–Apollo repülésnél (1975) külön zsilipkamrát helyeztek a két űrkabin közé.

Az ISS-ről az űrbe igyekvő űrhajósnak is egy nyomáscsökkentett kamrában kell akklimatizálódnia, mielőtt az űrruha légkeverékét kezdené belélegezni. Azt találtam, hogy az űrséták előtt az űrsiklóban egy egész napon át kissé csökkentett légnyomás volt, és az űrhajósnak 45 perces akklimatizációt kellett végigcsinálnia vagy egy zsilipben, vagy az űrruhába bújva. A cél a vérben levő nitrogén kiürítése a nyomás csökkentésével, mert a keszonbetegséget a vérben a csökkenő külső nyomás hatására felszabaduló nitrogén buborékai okozzák. Az ISS-en a kizsilipelési eljárás 2 óra 20 percig tart, vagyis az sajnos nem megy, hogy mint a filmekben, magamra kapok egy űrruhát, és már megyek is kifelé. Amint lemegy a légnyomás, jönnek a nitrogénbuborékok, amitől először az ízületek kezdenek pokolian fájni, de az embóliába bele lehet halni. A könnyűbúvárok a nitrogén helyett akkor használnak héliumot, amikor 80-100 méternél mélyebbre kell menniük, és a nitrogén mélységi mámort, beszámíthatatlan tudatállapotot okozna.

A szkafanderben a testre gyakorolandó légnyomást legalább részben kiválthatják egy nemrég elkészített speciális, könnyű, de gondosan megtervezve szoros ruhával, aminek az lenne az előnye, hogy magában az űrruhában nem kell nagy nyomás, szabad marad a mozgás, de a testre gyakorolt elég magas külső nyomás miatt jelentősen csökkenthető a zsilipelési procedúra ideje.

A Holdon a légkör nyomása 0,000000000000000000001 hPa. Ne kérdezd, hogy ezt hogyan mérték meg. A puszta űrben ennél is nagyságrendekkel kisebb.

> azt írták,hogy a szovjet és amerikaiak elérő nyomáson müködtették az ürhajoikat. a szovjetek kisebb nyomást alkalmaztak praktikussági okokból

Hominida: Az amerikai űrhajókban az volt az általános, hogy a légnyomást kb. 1/3 atmoszférára csökkentették,... Az oroszok inkább erősebb űrhajókat csináltak.

Régen mindig azt mondták, hogy az oroszoknak volt jobb rakétájuk -Wernher von Braun ide, vagy oda- viszont képzetlenebb űrhajósai is. (bocsi) A jobb rakéta tovább működött, kisebb gyorsulást lehetővé téve, így az űrhajósnak kisebb G-t kellett kiállnia.

A jobb rakétával nagyobb sújt lehetett feljuttatni.

Így, ha tippelni kéne, hol volt a csökkentett légnyomás, technikailag az amerikaiakra gondolnék.

Persze a filmekben ami nem működik, vagy csak éppen, az mindig ruszki- emberveszteség meg nem számít. Akkor meg még az oroszoknál is lehetett.