Azoknál az ősi hüllőknél amik vízben éltek kialakulhatott a szonár?

A mai vízi állatok közül csak a cetféle emlősök (delfinek, bálnák) bírnak hasonlóval, a felszíni fajok között pedig a denevérek és a zsírfecskék.

Mind a cetek, mind a denevérek olyan vékony fülcsonttal bírnak, ami képes a magas frekvenciájú hangokat hallani.

Minél magasabb a hangfrekvencia, annál több hullám tér vissza hozzád adott időintervallumon belül, tehát annál pontosabb lesz a tájékozódás. A denevérek támaszkodnak a leginkább erre az érzékre, és az ő hangjuk többik része magas frekvenciájú, emberi fülnek haééhatatlan. A delfinek klikkelése már a hallható tartoményban van. A zsírfecskék füle használja a legalacsonyabb frekvenciájú hangot, de épp emiatt ezek a madarak sokkal kevésbé is támaszkodnak erre az érzékre, és elsősorban a látásuk segítségével vadásznak.

Ezeket a fülcsontokat le tudjuk követni a foszíliákból, és mivel a moszaszauruszoknál, mint a legtöbb más hüllőnél a vastag csont a jellemző, nem valószínű, hogy ilyen érzékkel bírhattak volna.