Miért nem maradt fenn az ősközösségi élet?

Még azért fennmaradt egy pár helyen a világon, Afrikában és Dél-Amerikában.

Jobb valszeg nem lett volna ha az marad, de tény, hogy az emberségünkből sokat vesztettünk azáltal, hogy kiszakadtunk a természetből és az egymásrautaltságból.

Pl. állítólag az ilyen természeti népek sokkal kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak mint az átlag "civilizált" ember.

Ajánlom elolvasásra Daniel Quinn: Ismael című könyvét.

Nagyon érdekes módon tárja föl, hogyan szakadtunk el az ősközösségtől, és hogyan alakult ki a jelenlegi helyzet, és miért nem vagyunk fejlődőképesek a jelenlegi formában.

Én olvastam ezt a könyvet, rettentő idealista módon adja elő a dolgokat, rossz az alapfelállása. De azért el lehet olvasni, elgondolkodtató, legalább van mit cáfolni. :)

Az ősközösség azért nem maradt fenn, mert az emberek egyre okosabbak és ezzel önzőbbek lettek, és rájöttek, hogy gazdagnak lenni jó. Ha 50-en voltak a társaságban, és csak 20-nak való kaja akadt, akkor azt kisajátította, aki tudta. Minél több dolgot tudtak megszerezni, annál nagyobb lett a túlélési esélyük.

A csoport vezetője, aki elszedte a javakat a többiektől, fel tudott nevelni mondjuk 20 gyereket, a rangsor alján lévő meg 2-t. Így az önzésre szelektálódott az emberiség.

Ez csoportszinten is működött: amelyik csoportban mindenki kapott kosztot, ott egy kemény télen az egész csoport éhenhalt, ahol meg már megindult a változás, ott ugyanolyan kemény télen a csoport kétharmada a többiek éhezése mellett eleget evett, hogy túléljen.

Persze, ez kissé bonyolultabb volt a valóságban, de ez az alapja.

Innen már jöttek az egymást követő rendszerek.