Hogy kell elképzelni hogy a naprendszerbeli gázóriásoknál, jupiter, neptunusz, nincs "talaj"?

Valószínűleg ezen bolygóknak is van szilárd magja. A Jupiternek pl. valószínűleg nagyobb szilárd magja van, mintha a Naprendszer összes kőzetbolygóját egybegyúrnád. Hiszen folyamatosan nyelnek el kisebb-nagyobb aszteroidákat, amelyek aztán a mag környékén kötnek ki a borzalmas gravitáció hatására. Csak lejutni oda lehet problémás, tehát igazából fogalmunk sincs, hogy milyen lehet.

A gázbolygók legnagyobb tömegükben általában hidrogén-hélium kettősből állnak, esetleg némi nitrogén, szén és egyéb összetevő jelenlétében, amelyek ammóniát, metánt és hasonló vegyületeket produkálnak hidrogén jelenlétében. A gázóriások mélyén oly hatalmas a nyomás, hogy a hidrogén fémes hidrogénné préselődik össze, ezzel gyakorlatilag elszeparálja a valószínűsíthető kőzetmagot a külső gázburoktól. A hidrogén ezen módosulata óriási mágneses momentumot kölcsönöz a gázbolygóknak, ami viszont erős UV- és röntgensugárzást produkál a bolygó körül. Így aztán sokszorosan is problémás lenne lejutni jelenlegi technológiai fejlettségi szintünkön a szilárd maghoz: Erős gravitáció, erős mágneses tér, erős sugárzás, iszonyú nyomás, óriási hőmérséklet, és még a fémessé váló hidrogénfürdő sem egy leányálom a közönséges anyagfélék számára.

Ha egy ilyenre leszállsz, csak süllyedsz, először a gáznemű légkörben, növekedő nyomás és sűrűség mellett, aztán folyamatos átmenettel a környezeted egyre inkább folyadék jellegű, végül eléred a szilárd sűrűségűre nyomott gázokkal kevert meteorit-kövekből és esetleg grafit- és gyémántdarabokból álló magot.

De ez már nem nagyon fog érdekelni, mert az a pár millió bar nyomás és sokezer fok már rég töpörtyűvé nyomott-égetett téged.

Szívás.

Vastag pulóverben kell menni.