Hogy változik a csontok felépítése az életkorral? Miért?

Az idősödéssel átalakul a csontozat alapállománya és a szervetlen-, ásványianyag-összetétele

is. Az így kialakuló folyamatot nevezzük csontritkulásnak, ami a leggyakoribb

csontanyagcsere-zavar és -betegség. Rendszerint középkorúaknál és idősebbeknél válik

nyilvánvalóvá.

A csontépítés és csontbontás felnőttkorban egyensúlyban van. A maximális

csonttömeg elérése után megkezdődik a csökkenés. A csontveszteség mindkét nemnél az

ötvenes években kezdődik, azután azonban a nőknél gyorsabb ütemben folytatódik, mint a

férfiaknál. A korban előrehaladva öt évente megkétszereződik a csontritkulásos csípőtáji,

combnyaktörések kockázata. A nők életük során csontozatuk ún. kérgi rétegének 35%-át, míg

a szerkezeti tartók 50% -át vesztik el. A 60 év feletti nők 25% -ánál található csontritkulás

miatt bekövetkezett összenyomódásos csigolyakárosodás. A korral jellegzetesen velejáró

csontritkulást férfiaknál csak 70 év felett igazoltak. A csonttömeg csökkenése évente 3-4% is

lehet. Ezért a gerincoszlop évente körülbelül 3 mm-rel rövidül. A csontállomány

egyensúlyban tartása függ egyes hormonok aktivitásától, az izomtevékenység intenzitásától,

táplálkozási tényezőktől (kalcium- és foszfátbevitel) és az UV-sugárzás mértékétől.

Nőknél megfigyelték, hogy a menopauza után a csontritkulás kialakulásának esélye

igen nagy; ez valószínűsíthetően az ösztrogén hormon megszűnésének következtében alakul

ki, bár a pontos mechanizmus még nem tisztázott. A női áthajláskori csontritkulások nagyon

eredményesen befolyásolhatók, korai diagnózis és korai komplex gyógykezelés révén. Több

vizsgálat is kimutatta, hogy a testmozgás, az ösztrogénkezelés és a fokozott kalciumtartalmú

étrend külön-külön vagy együttvéve lelassíthatja a nők klimax utáni csontvesztését.