Mi az az autentikus lét és az inautentikus lét?

Heidegger megkülönböztet létet (Sein) és itt-létet vagy jelenvalólétet (Dasein). Az egzisztencia fogalmát Heidegger a következőképpen határozza meg: „Magát a létet, amelyhez a jelenvalólét így vagy úgy viszonyulhat és mindig viszonyul is, egzisztenciának nevezzük. A jelenvalólét lényege egzisztenciájában rejlik.”4

Mi konstituálja a jelenvalólétet? - ez az egzisztenciakérdés. A feltett kérdés csak az egzisztálásban tisztázható, vagyis miközben éljük az életünket, akkor a létezőt faggatjuk léte felől. Az ember kérdéseket tesz fel a létezőnek, amely mindig saját maga, ebből fakad az egzisztens megértés.

Hangsúlyozva a választás jelentőségét, az ember tudatában van saját létezésének, s a maga létezését létmegértésének megfelelően tervezi és valósítja meg, Heidegger kifejezésével: maga veti ki. Vagyis az ember a létét maga formálja meg, s ezt úgy teszi, hogy választ az előtte álló lehetőségek között. Az ember ugyanakkor választásával mindig csak egyet választhat, s így a többit mindig elveti. Az egzisztencia ennek következtében lehet autentikus vagy inautentikus. Autentikus, ha benne a jelenvalólét lényegileg nyilvánul meg, és inautentikus, ha az egzisztencia a banalitás világában zajlik le. Az autentikus lét Heidegger szerint csak önmaga felé fordulhat. Az embernek önmagán belül kell felfedeznie az alapvető belső struktúrát, vagyis a belső magot, lényeget, amelyre minden választott konkrét létezési forma felépül. Az ember életében egyetlen dolog van, ami nem léphető túl, és ez a halál. Ennek következtében a végső forma nem lehet más, mint a halálért és a halál előtt való lét, azaz a halállal szemközt való lét. Az autentikus lét ennek következtében nem más, mint a teljes befeléfordulás és a halál jegyében való élet amit végigkísér a szorongás mint alapvető életérzés.

A választás Sartre filozófiájában is kulcsszerepet tölt be. Sartre egyetért Heideggerrel abban, hogy „az ember először létezik, önmagára talál, feltűnik a világban és csak azután definiálja önmagát”5

Az ember tehát kezdetben semmi és később olyan lesz, amilyenné önmagát alakítja. Az ember a jövő felé veti magát és tudatában van önmaga jövőbe vetítésének, az ember azzá lesz, amivé kitervelte. Sartre filozófiájában az ember által önmaga alkotott terv az, ami létformáját meghatározza. Az ember sorsa önmagában van, amit cselekedeteinek megválasztása révén alakít. Sartre számára megszűnik a determinizmus az ember életében, az ember szabad, az ember a szabadság. Mivel Isten nem létezik, az ember szabadságra ítéltetett, s kitaszítva a világba minden tettéért felelős

Heidegger Lét és Idő.

28 éves vagyol, lány, ha szabad így mondani. 2 év filozófiát tanultam a teológián. Szerettem nagyon.